Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szalonna, református templom

A templom a falu központjában, a Csörgelék-völgyi patak mellett, egy kisebb dombon áll. Szalonna eredetileg a Tekes rokonsághoz tartozó Szalonnai, Szini és Jósvafői családé volt 1249–1544ig. 1544-től pedig a Bebek család birtoka. A Torna megyei Sólyomkő várát birtokló, egymással rokon családok 1386-ban osztották fel a közös birtokot.

Az Árpád-kori körtemplomot az Örsúr nemzetség itteni ága építtette birtokának központjában, egyes források szerint a 11. században, mások szerint a 12–13. század fordulóján. A félköríves apszisú Szent Margit körtemplomot részben elbontva, a 13. század második felében román stílusban, szabálytalan négyszög alaprajzú hajóval bővítették. Ezzel a félbevágott rotunda a templom szentélyévé vált. A hajót a falu földesura, Lóránd fia István 1383 körül gótikus boltozattal fedte.

A 14–15. század fordulóján Szalonnai István és fiai ismét átalakíttatták a templomot: felmagasították a körtemplom szentélyét és ekkor készült az a belső, gótikus boltozat, amiből a két indító gyámkő maradt meg. A boltozat erősítésére az északi oldat támpillérrel és támfalrendszerrel támasztották meg. A kerektemplom oldalában nagy, mérműves, gótikus ablakot nyitottak, északon pedig sekrestyét csatoltak hozzá, melyet 1808-ban elbontottak. A sekrestyének ma csak az alapjai láthatók. A kerektemplom déli oldalához egy, a sekrestyéhez hasonló alaprajzú épületet csatoltak, és azt csontháznak használták — ennek is csak az alapjai maradtak fenn.

A települést és a templomot 1562-ben a törökök pusztítja el. 1582-ben azonban a település ismét lakott, mert az összeírások szerint adózik a töröknek.  A fa harangtornyot 1765-ben emelték. A templom körítőfala valószínűleg 15. századi, melyet a 18. században megújítottak.

A templom falképeinek maradványait 1972–73-ban tárták fel és restaurálták. A rotunda belső falán fennmaradt freskótöredékek négy évszázad művészetét hordozzák. A legkorábbiak (? 11. század ?) az első vakolatra alapozás nélkül festett felszentelési keresztek. Eredetileg 12 darab volt, ezek közül kettő maradt fenn. A templom egykori védőszentje Antiochiai Szent Margit volt, a templom építése utáni, de a 13. századi bővítés előtti falfestmények részben az ő életét mutatják be. A szent legendájának bemutatása az elbontott nyugati falon ért véget.

1426-ból való a diadalívben található falfestmény, a Szepességből elszármazott András mester műve. Ez kör alakú mezőkben próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten bárányával.

A régészek a kerektemplom belsejének feltöltésének kutatásakor további képek töredékeit találták meg. A bővítéskor ugyanis az elbontott fal törmelékével töltötték fel a belső részeket az új járószintre.

A templomtól északra volt a helyi birtokos család - a ma már nem látható - megerősített udvarháza. A templomkertben kiállított faragott kövek, illetve ágyúgolyók középkoriak.