Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jászó vára

A Jászó (Jasov) község közelében található Jászó vára a tornai mészkőfennsík ÉK-i nyúlványának szélén, a 354 m magas Jászói-kő (Jasovska skala) nevű hegyen épült. 

A várat először 1318-ban és 1324-ben említik, mint amelyben Drugeth Fülöp újvári ispán, ill. nádor várnagya székel. A várat a király a nádor őrizetére bízta, de 1363-ban már a vármegyei ispán fennhatósága alatt állt. Egy 1390. évi oklevél a vár eredetéről azt mondja el, hogy a várat I. Károly király építtette az Amadé fiak leverése (1312) után a konvent beleegyezésével arra az időre, amíg minden ellenfelét behódolásra nem bírja. A várat a prépostság a megindított pereskedés eredményeként még 1390-ben Zsigmondtól visszakapja, de a prépostság tiltakozása ellenére később is a király rendelkezik vele. Így 1391-ben Zsigmond király borsod megyei birtokokért visszacseréli Gagyi Lászlótól, később 1398-1399-ben Pányi Ferencé, állítólag adományul. 1406-ban a király nevében Nürnbergi Márk igazgatja, aki 1407-ben is a prépostsági javak occupatora. További sorsa nem ismert, talán visszakerült az egyház birtokába. A jászói erődítményről (fortalitium) szóló későbbi adatok azonban már nem a várra, hanem az 1421-1436 között megerődített kolostorra vonatkoznak. 

A vár legbelső magját a sziklafennsík szélére telepítették, úgy, hogy az ÉK-i oldalról a kb. 96 m mély sziklaperem képezte a védelmet, míg a vár területét a többi oldalról ovális alakban egy sziklába vágott 7-10 m széles és 4-12 m mély árok védte, amely mindkét végén a szakadékba torkollik.

A vár így az eredeti sziklafennsíktól mintegy szigetszerűen elkülönülő kis sziklatesten állt. A szinte szabályos téglalap alakú, hosszabbik tengelye mentén ÉNy-DK-i tájolású vár mintegy 46 m hosszú, szélessége pedig 12-14 m között váltakozik. A belsővár ÉNy-i végén a külső körítőfal részeként egy szabályos trapéz alakú 12 x 10 m-es épületszárny (talán palota?) falcsonkjai maradtak meg. Az ehhez csatlakozó várudvart a ma mesterséges sziklaárok felőli, DNy-i oldalról határolja egy még nyomaiban ma is felismerhető 1,80 m széles, a szikla peremére épített kőből falazott kerítőfal. A várudvar ÉK-i, szakadék felőli oldalán nincs nyoma falszerkezetnek, így lehet, hogy itt csak egy fából készült palánk állhatott. A vár területén egyéb kőfalnak nincs felismerhető maradványa. A várba K-ről a mesterséges sziklaárkon keresztül felvezető út a vár DNy-i oldala felől jutott be a várba. Ezen a helyen feltehetően híd állhatott, melynek némi nyoma egy L alakú falazott falszerkezet alakjában ma is felismerhető a sziklaárok szélén.

A vártól D-re mintegy 100-150 m-re egy másik árok helyezkedik el szintén ovális alakban, kb. 300 m hosszúságban, amely 18-20 m széles, mélysége pedig 1-2 m. Az árok külső szélén egy 1-1,5 m magas sánc húzódik.

Forrás:

Sárközy Sebestyén – Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Abaúj-Torna megye várai (az őskortól a kuruc 

korig) I. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. 1. sz. Forró. 1997. 72-76.

Michal Slivka – Adrián Vallašek: Hrady, a hrádky na východnom Slovensku. Košice. 1991. 127-129. 

(Karczag Ákos)