Utolsó frissítés: 2017.04.14. - Az információk elavultak lehetnek!
Cserépvár rövid története:
Kihez köthetjük a vár építését? Korábban, a várak jellegzetes 14. századi elnevezési szokásai alapján, a Cserépvár elnevezésből indultunk ki. Eszerint a vár első építtetője, vagy birtokosa egy Cserép nevezetű nemesi személy volt, akit a szomszédos Cserépfalu településével is összekötöttünk. Ezt azonban cáfolják az okleveles adatok. Cserépvár építését az Árpád-kori leletek és a hasonló jellegű nemesi várak alapján a 13. század második felére, végére helyezhetjük. A Cserép elnevezés azonban már 1214-ben megjelent Cserépfalu helyneveként, amely ekkortól hosszú időn keresztül az egri püspök falvai közé tartozott. A vár természetesen ettől jóval későbbi alapítású, így Cserép, mint alapító, vagy névadó személy nem jöhet számításba. Egy másik meglepő adat – Cserépfalu 1248-as határjárása – szerint a várhegy területe Cserépfalu „közigazgatási” határain kívül esett azaz nem is a faluhoz tartozó földről van szó. Akkor mely település határában épült fel Cserép vára? A várra vonatkozó oklevelek erre nem alkalmasak, hiszen a 15. században már Cserépvárhoz tartoztak földek, nem pedig fordítva. Az Árpád-kor végéről csak sejthetjük, hogy ha nem Cserépfalu, akkor Tard, illetve a középkor folyamán elpusztult Tárnokbála határaiba eshetett a mai Vár-hegy területe. Talán ezt bizonyítják a vár pusztulása utáni, 18. századi birtokviszonyok is, amikor Tard helynevei között szerepelt a Karud (a vártól keletre lévő szomszédos hegy), a Mangó, a Török-rét (a vártól északnyugatra) is, tehát a teljes várkörnyék.
Tardot II. András uralkodása alatt szerezte meg a Miskolc-nembéli Panyit. Fia II. Panyit 1265-ben kapta meg a Tardtól északra fekvő Tárnokbálát is. A két településsel a mai Vár-hegy területe feltehetően a Panyitok kezébe került. A Panyit-nem, jelentős birtoktestet építettek ki Borsod vármegyében a 13. század második felében. A megyében azonban konkurens nemzetségük volt az Ákos-nem, akik ekkor építették fel Dédes várát a Panyitok váradi (Szilvásvárad) és visnyói (Nagyvisnyó) birtokának szomszédságában. A II. Panyit válaszul felépíttette Éleskő várát, amely tartozéka lett Tard falu is.
Tard szomszédságában, Cserépfaluban, a birtokos egri püspök viszont pont ekkor tájt, 1248-ban kapott engedélyt várépítésre a Füzérkőn (Cserépfalutól északra). A Panyitok megyebéli hatalmi ambícióit tekintve feltehetőleg ezt nem hagyták figyelmen kívül és tardi/tárnokbálai birtokukon is várat emelhettek, egy olyan helyen, amelyet jól láthattak Cserépfaluban és Noszvajon, az egri püspök birtokain. Így a „vár várat szül” elv alapján Cserépvár I. építési periódusa is feltehetőleg beilleszthető a késő Árpád-kor nemesi várépítési hullámába. Ugyanakkor érdekes, hogy a vár Tard irányából egyáltalán nem látható. Feltételezhető tehát, hogy a Panyitoknak fontosabb volt kifelé reprezentálni a hatalmukat, mit a saját birtokuk irányába.
A Miskolc nemzetség fiági kihalását követően a vár a 14. század folyamán királyi birok lett, majd a 15. században Diósgyőr és Dédes mellett a királynéi birtok részévé vált. A 15. század közepétől került magánkézbe: a Rozgonyi, a Szomszédvári, a Pohárnok , ismét a Rozgonyi, Héderváry majd végül a Báthori családok tulajdonába. Cserépről gazdag 15. századi okleveles anyaggal rendelkezünk, különösen értékes az erősség 1458 - 61-es, évekig elnyúló pereskedése Berzeviczi Pohárnok István és Rozgonyi Sebestyén között, amelyben Cserépvárt felosztották. A váruradalom középkori tartozéka az oklevelek szerint Cserépfalu, Tard, Tiszabábolna, Mezőnyárád, Olaszi, Marcelfölde, Ároktő falvak voltak.
Az 1568-as várleltár felsorolta a vár helyiségeit és környezetét, így azok fontos adatokkal támaszthatják alá a régészeti feltárásokat.
1552 után a török többször elfoglalta a várat, de ekkor még megtartani nem tudta. 1596-ban, Eger eleste után az őrség elhagyta Cserépvárat, így az ostrom nélkül lett török birtokká bő 90 esztendőre. Az egri török erőd elővédje lett Sirok és Szarvaskő mellett Cserép – Borsod vármegyében egyedüliként. A török idejében a vár állapota folyamatosan romlott, 1614-re halaszthatatlanná vált a javítása. Forrásaink szerint összesen 12 ács és kőfaragó dolgozott az egri dzsámi és a cserépi vár felújításán 100 napig. A kifizetett munkabérek és a 100 munkanap azonban csak kisebb mértékű javítgatásokra utalhat.
1644-ben diósgyőri, füleki, putnoki és szécsényi vitézek két napig blokád alatt tartották a cserépvári és szarvaskői törököket, de visszafoglalni természetesen nem tudták.
Csak Eger visszafoglalásakor, 1687. október 30-án tudták a Gondola lovasezredhez tartozó Corbelli ezredes parancsnoksága alatti erők elfoglalni Cserépvárat. A császáriak felégették a palánkot, csupán a belső része maradt épen, ahol (és valószínűleg a vár alatti gabonatárló vermekben) gabonát, mézet és egyéb élelmiszereket találtak.
Ezeket a császáriak egyből, még a kamarai összeírás előtt, eladták Miskolc városának. Ekkor készült a vár egyetlen, bár megkérdőjelezhető hitelességű ábrázolása. Giacomo de Rossi 1688-as rézmetszetén Eger visszafoglalását ábrázolta, háttérben az elővédművekkel: Sirokkal, Szarvaskővel és Cseréppel.
Az ostrom után a várat tovább használták, 1697-ben a Tokaji Ferenc - féle felkelés néhány résztvevőjét Cserépen végezték ki. Ezt követően is többször sürgették a felújítását. Kisebb építési munkák történhettek is, talán ezt bizonyítja, hogy a Rákóczi – szabadságharc elején a kurucok itt tartották fogva az egri püspököt. A szabadságharc után minden szerepét elvesztette a vár, hamar pusztulni kezdett. A francia eredetű L’Huillier család kezébe került, akik a Várhegy alatt kastélyt építettek, jórészt a vár köveinek felhasználásával, ekkor hatalmas bányaudvart nyitva a belsővár területén. Ezzel Cserép végleg rommá vált.
Az egykori kastélyból azonban mára már csak a kápolna és a kútház maradt fenn.
(Szörényi Gábor András)
Cserépvár 2009-es kutatásának előzménye, négy évadnyi tervszerű ásatás volt 2004-2007 között, melynek során keskeny szondákkal és szelvényekkel meghatároztuk a kővár alaprajzát. Míg 2004 előtt néhány méter kivételével nem voltak felszín feletti falak, addig az ásatásokkal vastag és magas kőfalak bukkantak elő. Ezen felfedezett emlékekkel viszont kezdeni kellett valamit, ezért a kutatási idények során előkerült romokat minden évben geotextillel takartuk le, majd amikor már viszonylag sok romot feltártunk, egy pályázatot adott be az önkormányzat műemléki konzerválásra.
Bár első évben erre nem nyert pénzt, 2009-ben már sikerrel pályázott. Közben elkészíttettük a feltárt falak tervét és beszereztük a kivitelezéshez szükséges ún. kisengedélyt a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól. Mindezek birtokában a több helyen kis kiterjedésben megvizsgált falszakaszok egy részén nagyobb felületeket is kibontottunk, így összefüggőbb falszakaszokat mutathatunk be. Az ásatások során minden esetben tisztáztuk a rétegtani viszonyokat, ami bebizonyította, hogy a több méter magas falak előterében a saját „önmaga törmeléke” a fedőréteg.
Ez a vár 18. századi pusztulását követően alakult ki, amikor a leomlaszott falak mögül a belső feltöltések, és/vagy törmelékek kierodáltak. Gyakorlatilag egy másod-, illetve harmadlagos helyzetű törmelékréteget létrehozva. Mivel ezt három helyen is átvágtuk és megbizonyosodtunk a fent leírt helyzetéről és kronológiájáról, ezért úgy döntöttünk, hogy 2009-ben már gépi erővel távolítjuk el a fal tövében nyugvó sok köbméter törmeléket, folyamatos régészeti megfigyelés mellett. Ezért a pályázatba beépítettük a gépi földmunkát is és a már korábban feltárt falak irányát követve további 15 m-t szabadítottuk ki a törmelék alól, mindenhol kibontva a konzerváláshoz szükséges falsíkokat.
Ennek gépi kibontása esetlegesen kérdéseket vethet fel, de mérlegelni kell(ett), hogy a kézi erővel történő eltávolítása még egy olyan kicsi vár mint Cserép esetében is több évtized lenne, irdatlan költségekkel. Az ún. „önmaga törmelékének” eltávolítása azonban semmiben sem különbözik a nagy felületű nyílt színi megelőző feltárásokban évtizedek óta bevett szokássá vált humuszolásától. Itt is és nyílt színen is éppen a folyamatos régészjelenlét biztosítja az információvesztés kiküszöbölését. Az újonnan felszínre került falak teljeskörű fotós és műszeres felmérése, valamint térinformatikai dokumentálása megtörtént, melyet a kivitelezéshez felhasználtunk.
Így a vár nyugati oldalán eleddig 26 méter hosszan feltárt falszakasz a legnagyobb felületű épített emlékünkké vált, mely a kővár külső falövét képezte. Ezen két egymástól élesen elváló építési periódust különböztettünk meg. Az első fázist egy közel függőleges, 2,5 méter széles, közepes méretű tört kövekből, egységesen rakott fal alkotja, melyen többszörös, kissé hevenyészettnek tűnő javítgatások nyomai látszódnak. A második fázisban ezen fal ÉNy-i szakasza elé – a vár feltételezett megközelítési irányába – egy ún. ciklopszfalat is emeltek, hatalmas görgetegkövekből. Ez utóbbi falperiódus síkja erősen döntött, rézsűs, melyet szintén köpenyezésnek tarthatunk, ami a fal erődítését szolgálta. A formai jegyek és az építészeti elválások alapján a ciklopszfalat a vár kései korszakára keltezhetjük, minden bizonnyal a források alapján 1614-re tehető törökkori kiépítés része lehetett, melyet a korábbi, első periódusú, függőleges kiépítésű védőövhöz tapasztottak.
A feltárás során csak a törmelékréteget távolítottuk el, addig a szintig, amíg a faljavításokhoz elengedhetetlen eredeti falsíkok elő nem bukkantak. Ezen túlmenően további régészeti rétegeket nem bolygattunk, azt későbbi tervásatások feladatának meghagyva. A kutatást követően azonnal megkezdtük az ideiglenes műemléki konzerválást, így a falsíkokat kijavítottuk, ideiglenes magasságig felhúztuk, a vízzsákokat megszüntettük, egy részére pedig végleges falkoronát helyeztünk.
Az ásatások részletes bemutatására lásd SZÖRÉNYI G. A., Cserépvár kutatásának eredményei. Castrum, 7, (2008/1), 137-154.
(Szörényi Gábor András)
Forrás:
Szörényi Gábor András: Cserépvár feltárásának kezdetei /in: Várak, kastélyok, templomok folyóirat 2005/6/
Szörényi Gábor András: Cserépvár kutatásának eredményei /in: Castrum 7. 2008/1. 137-154./
Gál-Mlakár Viktor - Sárközy Sebestyén - Szörényi Gábor András: Füzér, Szádvár, Cserépvár, Dédes. Régészeti kutatások Borsod-Abaúj-Zemplén megye váraiban, 2009. /in: Castrum 11. 2010/1. 64-65./
