Utolsó frissítés: 2024.01.18.
Raabs egy hosszú sziklás gerincen álló vár magasan az osztrák Raabs an der Thaya város felett, a német és a morva Thaya folyó találkozásánál. Raabs Ausztria egyik legrégebbi kővára.
Valószínűleg már a Karolingok idejében állt ittegy fából készült erődítmény, amely egy ősi kereskedelmi útvonalat biztosított. Ennek a területnek a középkori története a régi morva erődítménnyel kezdődik egy Sand nevű helyen, Raabs várának közelében. Ezt az erődített települést 1992-ben fedezte fel Kurt Bors. A dendrokronológiai kormeghatározás eredményei szerint az Északi Fal 926 és 929 között épült. A települést azonban több évtized után felhagyták, valószínűleg a magyar rajtaütés következtében. A Nagy-Morva Birodalom a magyarok megdöntése előtt a mai Alsó-Ausztriát uralta az Enns folyóig. 1074-ben és 1076-ban az Horn városa körüli erdei területeket "silva Rogacz"-nak (Rogacz erdő) nevezték. A területet két a Babennerg grófok számára adományozott királyi ajándékban nevezték meg. A dél-morva tér instabilitása a 11. század első felében ismétlődő konfliktusokhoz vezetett. Például az Altahensis annales feljegyezte, hogy 1082-ben Adalbert őrgróf fia elfoglalta az egyik várost a jelenlegi északi tartományhatáron, miután azt a přemyslidek erőszakkal elvették apjától.
A 11.század utolsó negyedében azonban már kővárrá bővítették a komplexumot.Akkoriban ez egy "tömör ház" volt, körülbelül21 x 12 méter alapterülettel. Bár ma is fennmaradt, kívülről nem látható, mert teljesenbeépült a későbbi palotaépítésbe.Az írott források első alkalommal 1100-ban a "Chronica Bohemorum"-ban „Gotfridi admissus in castrum Racouz”várúr említésével kezdõdtek. A vár és a város döntő jelentőségű volt az északi Waldviertel gyarmatosítása szempontjából. I. Konrad von Raabs, aki egyben nürnbergi várnagy is volt, innen telepítette be az egész területet bajor-sváb telepesekkel. Raabs urai az osztrák arisztokráciához tartoztak, és az ország leghatalmasabb családjai közétartoztak. Drosendorf, Hardegg, Kaja, Kollmitz és Eibenstein mellett a kastély erős erődövet alkotott Csehországgal szemben. Ausztriát csehül még mindig "Rakousko"-nak hívják, ami olyasmit jelent, mint "Raabs mögötti föld". A prágai krónikai beszámol egy a II. Gottfried és a morva Premysl Lutold közötti viszályról is. Lutold elfoglalt Raabs várát és portyákat hajtott végre morva területen. Gottfried kérésére a cseh herceg 1093-ban hat hétig ostromolta a várat, mígnem Lutold feladta, és visszaadta Raabs árát Gottfriednek. IV. Henrik császár 1105-ben II. Gottfried-et testvérével Konrad I von Raabs-szal együtt a nürnbergi várnagynak (burgrave) nevezte ki.
Így defacto nürnbergi várnagyi tisztség első betöltői voltak, bár Nürnbergi Várnagy elnevezést először III. Gottfried használta. Raabs grófjai férfiágon 1192-ben haltak ki. A vármegye a két örökösnő házasságával kettészakadt. A legidősebb lány, Sophie, Friedrich von Zollern gróffal kötött házassága révén a Hohenzollernek és a későbbi porosz királyok és német császárok őse lett. 1200 őszén Sophie, Friedrich von Zollern gróf felesége, eladta Raab mezővárost és a megyei jogokat Lipót osztrák hercegnek. Így a nyugat a várral a Hirschberg-Tollenstein grófokhoz, a másik rész pedig Raabs mezővárossal 1200 körül VI. Lipót herceghez került. 1252-ben II. Premysl Otokar cseh király megszerezte az egész megyét. A 1260-ban vár birtokosa Wok lett a Rosemberg cseh nemesi családból. 1282-ben Rosenbergék a várat átengedték a Habsburgoknak, miután 1278-ban Rudolf király a megye nagy részét elkobozta. Ugyanebben az évben Leuthold és Heinrich von Kuenring testvérek hűbérbirtokként kapták meg az erősséget. Ennek eredményeként a tulajdonjog ismét szétvált: a szuverén részt 1283-ban Stephan von Maissaunak zálogosították el, a nyugati területek a várral a Hirschberg grófoké lettek. 1297-től az egész vármegye ismét uralkodói hűbérbirtok volt, a keleti területek, a vár és a piac a Maissauerek zálogában voltak. 1385-ben a Puchheimek birtokbába került az uradalom, (1385 körül Nikolaus von Ostrowa cseh nemes megtámadta és meghódította a várat, de egy ostrom után visszakellett adnia a Puchheimereknek) akik a 16. század elejére leválasztották az uradalmat a fejedelmi feudális birtokról, és szabad birtokként birtokolták. A Pucheimek nagyon agilisek és erőszakosak voltak. Bővítették és kőfallal vették körül a várat.
Georg von Puchheim még III. Frigyes császár birtokait is kifosztotta 1453-ban, hogy kártalanítsa magát a császár a vele szemben fennálló állítólagos tartozásaiért. Római útja során régensként képviselte a császárt Alsó- és Felső-Ausztriában, majd csillagászati számlát nyújtott át neki, amelyet az állandóan anyagi nehézségekkelküszködő III. Frigyes nem tudott kifizetni.Georg unokatestvére, Friedrich Wilhelm von Puchheim még a császár feleségét, portugáliai Eleonórátt is megtámadta, amikor kíséretével áthajtott a Helenentalon. A reformáció idején kezdetben a protestantizmus lelkes támogatói voltak. A 16. és 17. században a régi vár egyre inkább a palota vagy kastély jelleget kezdett ölteni. 1591-ben a vár akkori urát, Niklas Freiherr von Puchheimet szomszédja, Adam Freiherr von Hofkirchen a várudvarban meggyilkolta. Fia, Georg Ehrenreich közreműködött az 1597-es parasztlázadás leverésében. Az Allentsteiger-lázadás vezetőjét a Raabs börtönébe zárták be, ami a lázadás újbóli fellángolásához vezetett.
A 17. század elején Puchheim lakosságának sikerült leráznia feudális szuverenitását, és szabadtulajdonként megszerezte a Raabokat.A 17. század első negyedében a család egyestagjai részt vettek a Ferdinánd császár elleni protestáns felkelésben.Cseh csapatokat is hoztak az országba, hogy megerősítsék őket. 1620-ban a császár ellenségnek nyilvánította II. Andreas von Puchheim bárót, Maximilian bajor herceg pedig ostrom alá vette a várat.
Először azemmendorfi csatában sikerült legyőznie a Drosendorfot ostromló cseheket.Ezt követően Raabs várát nehéz tüzérséggel lőtték. A protestáns helyőrség a negyedik lövés után megadta magát. Andreas von Puchheimet elfogták és Bécsbe vitték. Családja csak 1638-ban kapta vissza az elkobzott javakat. Amikor 1645-ben a svédek fenyegették Raabst, császári csapatok tartózkodtak a várban. Franz Anton von Puchheim 1702-ben, felesége halála után papnak állt, és Wiener Neustadt püspöke lett, eladta a várat és annak minden tartozékát Franz Anton von Quarientnek és Raallnak, akik alatt Kollmitz uradalma is 1708-ban vásárlás útján Raabshoz került.
1760-ban Johann Christoph von Bartenstein báró megvásárolta a várat. Unokái után az ingatlan házasság útján a Kaiserstein családhoz, majd onnan Freiherr Ludwig von Villa-Secca családhoz került. 1878-ban Wilhelm Ritter von Lindheim, 1888-ban pedig Philipp Boos von Waldeck és Montfort császári gróf vette meg az ingatlant. Uralkodása idején Rainer osztrák főherceg 1898-ban, valamint Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös 1910-ben tett látogatása a Raabsban. 1912-ben Hugo Klinger von Klingerstorff báró lett a tulajdonos. Az első világháború Raabs uradalmának gazdasági összeomlását idézte elő. 1924-ben Michael Hainisch osztrák szövetségi elnök meglátogatta a falut és a kastélyegyüttest.
1926 júniusában Klinger báró és felesége szeretője, egy Cyrill von Orlow nevű orosz herceg párbajt vívott egymással, mindketten megsebesítve egymást. Orlov később Waidhofen an der Thaya kórházában belehalt szerzett sérülésébe. Klinger felesége, Sybille, Spiegelfeld grófnő öngyilkosságot követett el a raabsi kastélyban, miután értesülést szerzett az eseményekről.
Az ingatlant és a kastélyt végül 1932-ben elárverezték. 1934-ben a „Rétz és környéke takarék-előlegező konzorcium” megvásárolta a kastélyt. Az 1930-as években a kastélykülönböző helyiségeiben kialakították a Raabs Helytörténeti Múzeumot. A múzeumnak azonban a második világháború után ismét ki kellett költöznie az épületből. Ausztriának 1938 márciusában a hitleri Németországhoz csatolását követően ugyanazon év őszén itt helyezték el a Szudétanémet Freikorps osztályát. 1940-től, a második világháború idején a kastélyban a külföldön élő németek tábora működött, akik egy betelepítési akció keretében ott találtak menedéket. Az 1942/1943-as háborús években a komplexumban a Hitlerjugend katonai kiképzőtáborát alakították ki. 1942-től az épületBerta Laupal (született Ligg) bécsi üzletasszony tulajdonában volt.
1964-ben bekövetkezett halála után a kastélyt akkor még kiskorú lánya örökölte. 1970-ben Willy Enk lett a kastély tulajdonosa, és alatta kiterjedt felújításokat hajtottak végre. 1996-ban a Richard Pils kiadó egy kötelező árverés után megszerezte a kastélyt. Pils emellett „gyümölcstermelő, méhész,festő és állami díjas “ többek között kastélyfelújításáról ismert Alsó-Ausztriából.
A mi Várunk egyesülettel- a Raabs-kastély barátaival és támogatóival -gondosan felújította a sokrétű kastélyegyüttes épületeit.
