Utolsó frissítés: 2026.11.21.
Gömörrákos, Szentháromság-templom
Gömörrákos (Rákoš) a történelmi Gömör vármegye területén, a Vashegy (Železník) lábánál, a Gömöri-érchegység déli peremvidékén fekszik. A község északi részén, egy természetes magaslaton álló római katolikus Szentháromság-templom Gömör jelentős középkori egyházi műemlékei közé tartozik. A település környéke már a középkorban fontos vasércbányászati és vaskohászati központ volt. A templom helyén végzett régészeti feltárás bizonyította, hogy az épületet egy korábban vaskohászatra használt területen emelték.
A település előzményét az írott források 1318-ban Tarphalwa néven említik. A történeti összefoglalók szerint az Ákos nb. Tar (Szár) Detre és fiai már a 13. század végén várat emeltek a közelben, és 1427-től a vár, valamint a település a közeli patakról kapott Rákos néven szerepel a forrásokban.
A templom keletkezése a 13. századra, feltehetően annak közepére vagy második felére helyezhető. Az 1990-ben végzett régészeti kutatás eredményei alapján az épület a 13. század vége előtt már állhatott. A templom eredeti építési periódusában téglalap alaprajzú hajóból és patkóíves záródású szentélyből állt. A hajó és a szentély falazata, alapozása szerkezetileg összetartozik, így egyetlen építési periódus eredményének tekinthető. Az északi oldalon álló sekrestye utólag készült, de a falazat hasonló szerkezete és kötőanyaga alapján építése feltehetően nem sokkal követte a templom felépítését. A középkori épület alaprajzi elrendezése lényegében napjainkig megmaradt, jelentősebb későbbi alaprajzi átépítés nélkül.
A templom gazdag középkori falképdíszítése a környék bányászati és kohászati tevékenységéből származó gazdasági jólétet tükrözi. A 14. században és a 15. század elején készült festmények Gömör legjelentősebb középkori falfestészeti emlékei közé tartoznak. A falképeket az 1890-es években Gróh István tárta fel és restaurálta, az akkori gyakorlatnak megfelelően jelentős átfestésekkel. Az újabb kutatások kimutatták, hogy ezek az átfestések helyenként módosították az eredeti színeket, formákat és kompozíciós részleteket.
A 20. század második felében Milan Togner és Jiří Josefík végzett művészettörténeti és restaurátori kutatást az épületen, majd 1990-ben Klára Fűryová vezetésével került sor a régészeti feltárásra. A 2012-ben megkezdett újabb restaurálási munkák során a középkori falképek jelentős részéről eltávolították a későbbi átfestéseket, megszilárdították a sérült vakolatrétegeket, és helyreállították a szentély, valamint a diadalív festményeit. A munkálatok több szakaszban, 2018-ig folytatódtak. A templom további műemléki helyreállítása a 2020-as években is folytatódott, beleértve a festett famennyezet és a barokk berendezés restaurálását.
A templom körüli sánc és körítőfal:
A templomot a középkorban földsánccal, illetve annak koronáján kialakított kőfallal vették körül. Ennek maradványait az 1990-es régészeti kutatás során az épület nyugati és keleti oldalán egyaránt azonosították. A templom nyugati oldalán, az épülettől mintegy 12–16 méterre egy 2 méter széles kutatóárokkal vágták át a földsáncot. Megállapították, hogy a sánc felszínét nagyobb, megmunkálatlan kövek erősítették. A keleti oldalon ugyanezen sánc koronáján egy körülbelül 60 cm széles kőfal alsó rétegei maradtak fenn. A sánc és a kőfal építésének pontos ideje egyelőre nem határozható meg. Fűryová a maradványokat a templomot már a középkorban körülvevő kerítés részeként értelmezte.
A templom környezetéről rendelkezésre álló szlovák LiDAR-felmérésen a magaslat peremén szabálytalan, ovális jellegű terepalakulat figyelhető meg. Ennek vonala a templom északi, nyugati és déli oldalán is követhető; a déli–délnyugati részen különösen markáns. A templomot övező egykori sánc és körítőfal legnagyobb része napjainkra elpusztult. A terepen azonban helyenként kőfalmaradványok, kőhalmok és a korábbi földsánc nyomai figyelhetők meg.
A templom szentélyétől délre, az egykori körítőfal délkeleti vonalában különálló barokk harangtorony áll. A 18. századra keltezett építmény falazott alsó részből és fa felépítményből áll. Elhelyezkedése alapján a templomot körülvevő egykori kerítésrendszerhez kapcsolódik, azonban a középkori körítőfallal való szerkezeti és időrendi kapcsolatát a rendelkezésre álló régészeti adatok nem tisztázzák.
Régészeti kutatások a templomban, jelenkori állapot:
A templom első jelentősebb régészeti kutatása 1990-ben Klára Fűryová vezetésével történt. A kutatás célja az épület korának és építési periódusainak meghatározása, valamint a templom közvetlen környezetének vizsgálata volt. A templom belsejében és külső oldalain több kutatóárkot nyitottak. A hajóban és a szentélyben középkori temetkezések nyomai kerültek elő. A sírok egy része egymást bolygatta, ami hosszabb ideig tartó temetkezési gyakorlatra utal. A sírokban talált Zsigmond és I. Lipót korabeli pénzek a temetkezések különböző időszakait jelzik.
A templomhajóban a középkori rétegeket helyenként 60–80 cm vastag, laza újkori feltöltés fedte. Ez a 17. század végén és a 18. század elején végzett belső átalakításokhoz kapcsolható. A feltöltésből nagy mennyiségű festett és mázas kerámia, valamint fémtárgy került elő. A déli mellékoltár közelében egy 15. század végére vagy a 16. század elejére keltezhető üvegkancsó töredékeit és egy épen megmaradt agyagpoharat találtak. A kutató ezeket feltehetően használatból kivont, majd kegyeleti okból eltemetett liturgikus tárgyakként értelmezte.
A kutatás egyik legjelentősebb eredménye a szentély mögött feltárt korai vaskohászati leletek azonosítása volt. Három darab aknás vaskohó alsó részei kerültek elő, amelyek közül kettő viszonylag jó állapotban maradt fenn, míg a harmadikat egy későbbi sír bolygatta meg. A kiégett agyagréteg a szentély alapozása alá is benyúlt, ami egy további kohó jelenlétére utalhat. A kohókat Fűryová a 11–12. századra keltezte, és a környék korai vaskohászati lelőhelyeivel hozta összefüggésbe. A kemencék felhagyását követően épülhetett fel a kőtemplom, legkésőbb a 13. század folyamán. További megállapítás volt, hogy a nyugati homlokzat alapozásának vizsgálata nem mutatott korábbi nyugati bejáratra vagy torony építésére utaló nyomokat.
A templom viszonylag kis méretű, késő román, illetve korai gótikus jellegű épület. Téglalap alaprajzú hajójához kelet felől patkóíves záródású szentély csatlakozik. Az északi oldalon sekrestye található. Az épület legnagyobb művészeti értékét a 14. századból származó középkori falképek jelentik, amelyek a szentély falait és boltozatát, a diadalívet, valamint a hajó északi falának jelentős részét díszítik.
A falképek között megtalálható az Utolsó ítélet, a Szent László-legenda, különböző szentek ábrázolásai, valamint a háromarcú Szentháromság különleges ikonográfiai megjelenítése. Utóbbi a templom egyik legértékesebb és legismertebb középkori festménye.
A diadalíven a köpenyét védelmezően kiterjesztő Szűz Mária ábrázolása is látható. A legutóbbi restaurálás során ennek korábban átfestett részletei ismét előkerültek. A szentély egyes festményein az ochtinai műhely hatását is kimutatták.
A 2012–2018 közötti restaurálás különösen fontos eredménye volt az eredeti középkori festékrétegek és a Gróh István által készített 19. század végi kiegészítések elkülönítése. A restaurátorok egyes későbbi átfestéseket eltávolítottak, másokat műemléki szempontok alapján megőriztek. A templom belső berendezésének további értékes elemei a barokk oltárok, a szószék és a festett kazettás famennyezet.
Összeállította: Keserű László, 2026
Felhasznált források:
Fűryová, Klára: Výskum románskeho kostola v Rákoši. Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 1990. Nitra, 1992.
Fűryová, Klára: Románsky kostol v Rákoši. Archaeologia historica 36/2, 2011
Poláková, Zuzana: Spôsoby ohradenia kostolov a ich areálov v Gemeri-Malohonte. Gemer-Malohont 10, 2014
Mlích, Peter: Nástenné maľby v Kostole Najsvätejšej Trojice v Rákoši. Zborník Gotická cesta 3/2018. Rožňava–Bratislava, 2020
Togner, Milan: Stredoveká nástenná maľba v Gemeri. Bratislava, 1989
Plekanec, Vladimír – Haviar, Tomáš: Gotický Gemer a Malohont. Italianizmy v stredovekej nástennej maľbe. Martin, 2010
Apsida.sk – Rákoš, Kostol Najsvätejšej Trojice.
Gotická cesta – a gömörrákosi Szentháromság-templom ismertetése és restaurálási beszámolói.