Utolsó frissítés: 2023.09.17.
Nováki Gyula - Uzsoki András - Tihany, Óvár őskori földvára
Kutatástörténet
Az Óvár, mint régészeti lelóbely, a 19. század óta ismert. Rómer Flóris 1870 körül gyűjtött leleteket.1 Récsey Viktor 1890-1891-ben folytatta a leletgyűjtést, ő az első aki a sáncot röviden leírta. Ásatást is végzett, egy helyen a sáncot is átvágta és egy halomsírt is megásott. 1891 -ben kezdődött a Balaton tudományos kutatásának húszéves programja. Ezen résztvett Cholnoky Jenő földrajztudós mérnök is, akinek segítségével Récsey felmérte az Óvárat.2 Kuzsinszky Bálint 1895-tól ismerte az Óvárat, az itt végzett kutatásait 1920-ban tette közzé.3 Részletesen leírta a sáncokat, Récseyhez hasonlóan a belső területen néhány kisebb kutatóárkot ásatott, egy sáncátvágást és egy halomsír feltárását is végezte. Az Óvár térképét is közölte, készítőjét nem említette, de valószínű, hogy Cholnoky és Récsey fent említett felmérése. Kuzsinszky az akkori általános felfogást követve újkőkorinak tartotta a sáncot, a két várrész közül pedig - tévesen - a felső várat gondolta a korábbinak. Ezekről a korai kutatásokról dokumentáció nem maradt fenn, csak rövid leírásukat ismerjük.
1958-ban a Kálváriához közel vízvezetékkel kapcsolatban vágták át a sáncot, itt Nováki Gyula végzett megfigyeléseket. 1965:ben a Régészeti Topográfia előmunkálatai során végzett terepbejárások és a korábban előkerült leletek számbavétele alapján a kora, középső és késő bronzkor, valamint a kora és késő vaskor leleteit állapították meg.4
1969-ben légi felvétel készült az egész Óvárról és a halomsírokról, majd 1971-ben Uzsoki András közreműködésével az ELTE TTK Térképészettudományi Tanszékének hallgatói részletes geodéziai felmérést végeztek az Óvár területének kb. 2/3 részéről.5
1970-1971-ben az Óvár sánca alatt autóbuszparkoló kialakítása során három halomsírt elpusztítottak. A sürgős leletmentő ásatást Uzsoki András vezette. 1971-ben ismét átvágták a sáncot vízvezetékkel kapcsolatban, ugyanott, ahol 1958-ban, az új átvágás metszetét Uzsoki dokumentálta, de az Óvár területén folyó villaépítkezésekkel kapcsolatos földmunkáknál is végzett megfigyeléseket.6
Az Óvár új felmérése
1999 őszén mélyszántást megelőző leletmentő ásatásba kezdett Regenye Judit a „felső vár"-ban. Ezzel kapcsolatban ismét felmerült az Óvár felmérésének a szükségessége, amire Nováki Gyula kapott megbízást. A felmérés ezúttal csak a sáncokra, a középső nagy árokra és a külső lejtőkre összpontosult.7 Így sikerült a sáncot teljes hosszában felmérni, a középső nagy sánc és árok viszonyát tisztázni a teljes területet átfogó sánccal.
Az 1999. évi felmérés közlésre történő feldolgozása során az 1969. évi légi felvétel és az 1971. évi felmérés - immár a titkosítás alól felszabadulván - j elentős mértékben gazdagította ismereteinket. Mivel az akkori felmérés nem terjedt ki az Óvár egész területére, ezért az 1999. évi térképet megtartottuk, de bizonyos szintvonalakat onnan átvettünk. Az 1969. évi légi felvétel még jól mutatja az Óvár alatti, azóta részben már elpusztított halomsírokat is. Ezért, felhasználva Uzsoki András ezekkel kapcsolatos ásatási dokumentációját is, a halomsírok bejelölésével gazdagítottuk a térképet.8 De bejelöltük Uzsoki megfigyelése alapján a Kálvária-domb oldalában a sánc külső oldala alatti elmosódott teraszt is, amely a betemetődött árkot mutatja (1. kép). A felső várról az 1971. évi felmérést felhasználva részletes térképet is szerkesztettünk, ezen a középső nagy sánc külső árka még az akkori állapotot tükrözi (2. kép).
A sánc
Szakszerű sáncátvágás még nem volt, ezért a sánc szerkezetére és korára nincs biztos adatunk. Récsey Viktor egy közelebbről meg nem határozott helyen „feltörette" a sáncot. 2 m mélységben égett föld és faszénréteg között cserepeket, állatcsontokat talált.9 Kuzsinszky Bálint a „felső vár" DNy-i sarkán vágta át a sáncot 10 m hosszú, 1 ,5 m „mély" (bizonyára szélességet jelent) árokkal. Leírása szerint a sánc alul nagyobb, felül kisebb mésztufaés mészkődarabokból áll, felső részében a faszéndarabok - véleménye szerint - fagerendákból származnak, a sánc tetején a földben sok cserép volt.10 Ezekről a korai sáncátvágásokról rajz nem maradt fenn.
1958-ban a Kálvária közelében vízvezetékkel kapcsolatban átvágták a sáncot, de csak a sánc külső és belső oldalát, a sánctető 5 m szélességben érintetlen maradt, ezt a részt alul átfúrták. Ezt a hiányos sáncmetszetet Nováki Gyula rajzolta fel, mely szerint az egykori felszín vastag humuszrétegére fekete földet, illetve fehér kőtörmeléket szórtak vékony vízszintes rétegekben. A sánc felső része 2 m vastagságban hamus földből állt, sok égett paticcsal.11
1971 februárjában ismét átvágták a sáncot a vízvezetékkel kapcsolatban, ugyanott, ahol 1958-ban. Ezúttal sem vágták át a sánctetőt, a kiásott árok metszetét Uzsoki András dokumentálta. Rendszeres ásatásra ezúttal sem volt lehetőség, de Uzsoki a sánctető szélétől 15, illetve 21 méterre egy-egy szondázással egy már betemetődött árkot tudott megállapítani. Az árok szélessége 6-8 , mélysége kb. 1,5 m volt. Az árok külső oldala kissé megemelkedik, de ásatás nélkül nem lehetett eldönteni, volt-e itt is sánc. Ennek ismeretében Uzsoki bejárta a Kálvária-domb sűrű erdővel benőtt lejtőjét és a sánc alatt 15-20 méterre megtalálta az elmosódott teraszt, amely szerint a betemetődött árok a domb alján tovább folytatódik.12
(...)
Összefoglalás
A legújabb mérések szerint a sáncok Récsey és Kuzsinszky óta alig változtak. A fennsík Balaton felöli, É-i, K-i oldalát igen meredek, több helyen szakadékos, sziklás hegyoldal övezi, itt mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. A Ny-i és D-i oldalat azonban végig sánc zárja le, két vége a meredek, szakadékos É-i, illetve K-i oldalhoz csatlakozik. A sánc első építésekor folyamatosan végig futott a fennsík Ny-i és D-i szélén, belefoglalva a kálvária dombját is. Egy későbbi periódusban az Óvár fennsíkjának ÉNy-i végében alakítottak ki egy kisebb területet, ez a „felső vár". A sánc ekkor bekanyarodott a belső területre, egyenes vonalban leválasztotta ezt a részt a fennsík többi, nagyobbik részéről, a DK-i oldala alatti nagy árokkal pedig a korábbi sáncot kb. 70-80 m hosszan megszakította, megsemmisítette. Ez arra mutat, hogy ekkor csak ezt a leválasztott részt erődítették meg.
A sánc végig jól követhető, bár több helyen erősen rongált állapotban van. A legépebb a felső várban, ami részben annak is köszönhető, hogy a villaépítkezések, kertekkel kapcsolatos földmunkák ezt a területet még nem érték el. A külső lejtőn hosszan elnyúló, elmosódott teraszról csak ásatás után lehetne eldönteni, vajon külső védővonal maradványa-e. A középre befutó sánc ma is impozáns magasságú, bár külső oldalából már sokat lefaragtak. Az 1971-ben készült felmérés a nagy árkot még épen találta, az elmúlt egy-két évben azonban ezt is nagyrészt feltöltötték és házakkal beépítették.
Tovább haladva D és DK irányában, a sáncot sok helyen lefaragták belülről a kertek kialakításakor, közép tájon pedig hosszú szakaszon teljesen lehordták, ott ma már csak a hegyperem mutatja a sánc vonalát. Az Óvár DK-i vége közelében a község felől kocsiút vezet a belső területbe. Ez lehetett az eredeti kapu, de az újkori útépítéssel erősen kiszélesítették.
A sánc a DK-i végén meredeken felfut a Vízmű körüli, természetes dombra. A Kálváriánál kb. 25 m hosszú részt az 1920-as évek második felében, amikor a Kálváriát kialakították, teljesen lehordtak. A sánc végül kis kanyar után meredeken indul lefelé a Balaton felé eső oldalba, de rövidesen egy út vágja át, a továbbiakban pedig már házak, kertek tüntették el végleg a sánc befejező részét.
A sánccal bezárt teljes terület hossza 840, legnagyobb szélessége 500 m. Teljes területe 24,29 ha, ezen belül a felső vár 2,98 ha. A sánc szerkezetének és korának megállapítására az eddigi sáncátvágások nem elegendők, egyelőre csak feltételezéseink lehetnek. A legvalószínűbb, hogy a teljes területet átfogó sánc a késő bronzkorban - kora vaskorban épült fel, a felső várat pedig a középső nagy sánccal talán már a kelták korában különítették el.
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 1999, Budapest, 2002, © Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Nemzeti Múzeum 2002, 63-70 oldal
https://epa.oszk.hu/03400/03447/00003/pdf/EPA03447_regeszeti_kutatasok_1999.pdf
