Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Berzéte, vár

Berzéte várromja Rozsnyó városától DK-re, Berzéte (Brzotín) és Szalóc (Slavec) között, a Szilicei-fennsík nyugati peremén, a Várfej-hegy (Malý vrch) oldalában, meglehetősen eldugott területen található.

A vár keletkezése egyes vélemények szerint Gömör megye kialakulásának idejébe nyúlik vissza. Ezen a területen húzódott egykor az országos gyepű belső vonala, erre vezetett Lengyelország és Szepes felé a Sajó mentén az átjáró út. Berzéte település már a gyepűelvére esett, a gyepűhatár Berzéte és Szalóc falvak között haladt keresztül. Mivel a vár éppen a gyepűkkel szemben a Sajó jobb partján épült, bizonyos, hogy volt a helyén már a XI. században valamiféle erődítmény. Ez az őrhely – feltehetően kisebb favár – legkésőbb a tatárjáráskor elpusztult.

Berzéte birtoka 1243-tól Ákos nb. Fülöpé és Detréé volt, majd 1290 előtt - későbbi adat szerint cserével - Gömöri (Márkusfalvi) Batiz és testvérei: Miklós és Mareus birtokába került. A várat valószínileg Fülöp vagy fia, Lukács építtette. Először 1311-ben említik, amikor Detre unokái, Bebek Domokos és István elfoglalva tartották. Istvántól hatalmaskodásai miatt elkobozták, Batiz rokonsága kapta vissza 1321-ben, és a Bebekek a 14. sz. folyamán hiába próbálták elperelni.

1327-ben birtokosztállyal Batiz utódaié, a Gömörieké lett. A Gömöriek kihaltával Zsigmond 1423-ban birtokaikat Bebek Jánosnak adta zálogba, majd 1430-ban ifj. Perényi Jánosnak és Imre fiainak adományozta. Ezután egy időre úgy látszik a Máriásiaké lett, mert 1475-ben Máriási Imre azt állította, hogy a várat Bebek István foglalta el nagyatyjától, Györgytől Albert király halála (1439) után. 1489-ben márkusfalvi Máriássy Istvánt iktatják a vár, valamint Berzéte, Rudna és Kőrös helységek birtokába. Ezután a várat többé nem említik.
 
A környékbeliek a templomos lovagoknak tulajdonítják a romokat és "Vörösbarát-vár" néven emlegetik (a templomosokat megtelepülésük óta a nép "vörös barátok”-nak nevezte a köpenyükön lévõ vörös kereszt után).

A hajdani vár sziklás platóján egy középen megosztott lakóépület csekély alapfalai állnak, melyhez K-ről az egykori kapuépítmény maradványa csatlakozik. A kis erősséget a NY-i oldal kivételével árok övezi.

Források: 

Ila Bálint: Gömör megye. II. Bp. 1944. 107-108.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996. 278-279.
Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Bp. 1987. 467, 487-488.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 108-109.
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Bp. 1890. 124.
Michal Slivka – Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku. Košice, 1991. 103-107.

/Karczag Ákos/