Utolsó frissítés: 2026.01.26.
Tuszatelke, vár
Tuszatelke település, Szilágy megye déli részén, a Réz-hegység és a Meszes-hegység között, Szilágysomlyótól délre fekszik. Első írásos okleveles említése 1341-ben történik "Thuzateluke" néven, majd 1481-ben Thuza, Tuza, 1547-ben Tusa, 1573-ban Tusza néven említik a források. Területe egykoron Kraszna vármegyéhez tartozott, amely 1876-ban olvadt be Közép-Szolnok vármegyével együtt Szilágy vármegyébe.
Az 1341. szeptember 27-én keltezett oklevélben, a váradi káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy az általa kiadott parancsokat teljesítették. Ebből az oklevélből kiderül, hogy Dancs mester és fiainak több területet is adományoztak Kraszna vármegyében. Dancs mester Krasznán és Komáromban, ez időben ispáni tisztséget töltött be.
A 14. századtól kezdődően nagyobb méretű oláh betelepítések történtek a Közép-Szolnok és Kraszna környékén. Tuszatelke és a környező, ekkor szintén a közeli Valkó várhoz tartozó falvak is feltehetően ennek a betelepítéseknek köszönhetően jöttek létre. Azonban nem kizárható, hogy a korábbi időszakban is léteztek itt települések, mint ahogy az sem, hogy ezen korábbi települések uradalmi központja lehetett-e.
Tuszatelke a 15. század második felétől a Bánffiak kezébe kerül, pontosabban Bánffi Zsófia birtokrészét képezte. A Bánffyak, Báthoryak birtoklása után a település Rákóczi birtok lett, majd a kincstáré, amely később Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
A vár nyomai a "La Sanțuri" elnevezésű lelőhelyen, Tuszatelke településtől kb. 3 kilométerre észak-nyugatra, az úgynevezett "Dealul Cetățaua - Várhegy", 496 m tszf. magasságú hegy csúcsán találhatók. A Várhegyet az északi oldalon az itt megszülető Berettyó folyó völgye, míg délről két mellékfolyójának völgye határolja. A Várhegy kiugró magaslatát, amely a völgytalpazat fölé megközelítően 80 méterel emelkedik, egy keskeny nyereg köti össze, a nyugati irányba emelkedő Poiana Calin elnevezésű hegyrerinccel.
A Várhegy remek természetes védettséget nyújt, miután észak-nyugati, dél-keleti és keleti irányból, meredek lejtők veszik körül. A meglehetősen nagy területet lefedő erődítést, több árokból és sáncból álló védelmi rendszer övezi. A támadható nyugati, nyakgerinc irányából, két U alakú védelmi árkot alakítottak ki a sziklába mélyítve. Ezek mélysége napjainkban 1-1,5 méter.
A Várhegy kettős platóját egy ovális alakban körbefutó árok és sáncrendszer veszi körbe. A délnyugat - északkelet tengelyű plató, két árokkal övezett belső vármagot mutat. A délnyugati várrész körül, ovális alakban teljesen körbefut a védőárok, míg az északkeleti várrészt övező védőárok napjainkra már nem teljes.
A lelőhely 1990-es években került a régészek látókörébe, mint feltehetően őskori erődített helyszín. Ennek keretében 1994-ben végeztek kisebb régészeti ásatást az egyik sánc feltárásával, de ennek eredménye a mai napig ismeretlen. 2013-ban került sor a helyszín átfogóbb régészeti feltárására Csók Zsolt és Mordovin Maximm vezetésével. Ennek célja a történelmi forrásokban nem említett vár régészeti feltárása, a leletanyag tekintetében pedig a vár fennállásának időbeli meghatározása volt.
A feltárás során számos kerámia és fémleletek, köztük a fegyverzet illetve fegyverzeti kellékek kerültek felszínre. A kerámiatöredékek viszonylag kis számban vannak jelen a fémleletek mellett, melynek egyik magyarázata lehet a kis felületen végzett kutatás. Emellett a kerámiatöredékek keltezési idejw is nagyrészt nehezen meghatározható. Azonban a nagymennyiségű csillámpala a kerámia nyersanyagában arra enged következtetni, hogy az helybéli, vagy környéki fazekas munkája lehetett. A fémleletek között a legnagyobb részt az ácsszegek, szegek, vasalások alkotják, melyek a kutató véleménye szerint alátámaszthatják azt a feltételezést, miszerint az erődítmény területén egykoron masszív faépületek állhattak. Az építkezéshez használt általános fémanyag leletei, azonban szintén tág időhatárok között mozoghatnak.
Mindezek figyelembevételével a tuszatelki vár fémleleteinek a keltezési lehetősége a 12. század végére, illetve a 14. század elejére tehető. A kutatóárkokban megfigyelt viszonylag csekély rétegződés azonban nem utal hosszú használatra, ezért a vár fennállást valószínűleg rövidebb időszakra, akár egy fél évszázadra is le kell szűkíteni. Ez esetben a 13. század második fele, a 14. század eleje jöhet szóba.
Az írásos források hiányában a vár kapcsolatát a környékbeli birtokokkal és birtokos családokkal nem lehet kimutatni. A környező települések legkorábbi említései jóval a vár felhagyása után keletkeztek, a 14. század közepén, illetve a 15. század elején. Ekkor a környék Valkó várának uradalmához tartozott. A tuszatelki várnak, ha létezett is önálló uradalma, akkor az a 14. század közepén biztosan egybeolvadt valkói váruradalommal.
A vár stratégiai elhelyezése a Berettyó mentén biztosan nem véletlenszerű és a Berettyó völgyének felső szakaszának fő ellenőrzőpontja lehetett. Emellett a Királyhágó-Sebesvár felől Kraszna vármegyébe vezető a fő útvonal örzésében is fontos szerep hárult rá, amíg Valkó vára ezt a feladatot át nem vette a 14. századtól. Fontos tisztázandó kérdés, hogy a Tuszatelke melletti erődítés még létezett-e a település létrejöttekor. Amenyiben igen, akkor miért nem említik a források, ha pedig már nem, vajon miként őrződött meg a hely "Várhegy" elnevezése.
A történelmi forrásokban szerepel, egy eddig helyileg nem azonosított vár említése Derguech néven, amely összefüggésbe hozható a tuszatelki erődítéssel. Azonban nem rendelkezünk elég forrással és bizonyítékkal, hogy egy feltevésen túl ez kijelenthető lenne. Viszont ha azzal számolunk, hogy Derguech várának első és utolsó említése 1319-re tehető, akkor az bizonyos keretek között megfeleltethető a régészeti leletek által igazolt kronológiával.
A régészeti kutatások eredményeként, a feltárást vezető régész Csók Zsolt véleménye szerint, az Árpád-kori régészeti lelőhely esetében két építkezési fázis figyelhető meg. A korábbi egy fa és földerődítés, melynek pusztulását nagy valószínűséggel heves tűzvész okozta. Ezt a igazolják a régészeti leletek is. A vár második építési periódusára, a tatárjárást követő időszak a legvalószínübb. Ekkor készülhetett el a vár habarcs nélküli kő-megerősítése. Ennek a várnak a pusztulására feltehetően a Borsa nemzetség és a királyi csapatok hadakozásai során kerülhetett sor. A tuszatelki vár ellenőrző szerepét a Berettyó felső folyása felett, ezt követően Valkó vára veszi át, sőt kiegészíti azt a vármegye belső területei felé is.
A tuszatelki vár esetében a királyság területéről analógiaként talán megemlíthető, az Ipolydamásd község területén feltárt
Zuvár, ahol hasonló területrendezési szintet figyeltek meg a kutatók. Közös vonás mutatható fel abban is, hogy Zuvár sem
szerepel az írott forrásokban.
Összeállította: Keserű László, 2026
Források:
Csók Zsolt: „Castrum Crasna o cetate ascunsă în ambient social clar.” - Nagyszeben - 2015.
Mordovin Maxim. Régészeti kutatások Tuszatelke (Szilágy megye) Árpád-kori várában, 2013
Emil Sebastian Belbe: Kisvárak a régészeti és írott források tükrében - Tuszatelke, Kolozsvár - 2018
A varak.hu kutatóútja Szilágy megyében - terepbejárási feljegyzések - 2019
