Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Imbach II

Az ingatlan valószínűleg a külső földbirtokosok számos Imbach-tisztviselőjének egyikéhez tartozott (további részletekért lásd az „Im Turner” című részt). A 15. század végén valószínűleg Hans Rumpf tulajdonában volt, akinek családja a 14. század eleje óta gazdag Imbachban és Rehbergben élt, és többször is megjelenik a domonkos kolostor alapítói között. 1666-ig a ház feudális tartozással tartozott a Herzogenburgi Apátságnak.

Imbachban, Senftenbergtől 1,2 km-re délkeletre, Fries nemrégiben két toronyos udvarházat ismertetett először az akadémiai közösségnek. A Kirchengasse 8. szám alatti komplexum, akárcsak a második lakóház, Imbach legrégebbi részén található. Az épületegyüttest egy kétszintes, konzolos frontú építmény különbözteti meg az utca többi épületétől. Egy lakóépület, melyet egy széles, ívelt konzolokkal alátámasztott kiugró ablak jellemez, melynek Dehio szerint a földszintjén dongaboltozatok, az emeletén pedig fa gerendás mennyezet faragványos díszítéssel rendelkezik. Minden építészeti elem 16. századi építkezésre vagy berendezésre utal. Az épülethez az udvari oldalon egy négyszintes torony csatlakozik, amelynek hangsúlyos parapetfalazata a 14. század végi vagy a 15. századi építkezésre utal. Minden emeleten alsó boltozat található; az eredeti ablakrések ma már be vannak falazva. A lenyűgöző komplexumot kiterjedt pincék és egy kút teszi teljessé az udvaron, amelyet korábban a Kirchengasse 6. szám alatti házzal osztottak meg.

„Im Turner”

Az Imbach család birtokainak – amelyek a 13. század első felében valószínűleg még nagyrészt összefüggőek voltak a névadó várterületen és faluban – kifejezett széttöredezettsége a 13. század vége felé többféleképpen is megnyilvánult. Az Albero von Feldsberg és felesége, Gisela von Ort által 1269-ben az újonnan alapított domonkos kolostornak építési területként adományozott terület korábban egy alacsonyabb rangú nemeshez, Heinrich Zweimannhoz, az Imbach család klienséhez tartozott (helyesbítve Zajic korábbi nézetét társadalmi helyzetéről). A szomszédos birtoknak, amely a kolostor bővítéséhez szükséges volt, már más tulajdonosa volt: Albero rokonához, Rüdiger von Anschau-Starhemberghez. A Krems folyó jobb partján fekvő Hofstatt kerület eredete egy négyházas tanya, amely egy "szász" tulajdonában volt, aki valószínűleg a Sonnberg család egyik kliense volt 1289 előtt. Az a tény, hogy számos nemes birtokolt kisebb birtokokat Imbachban, de nem érdekelték a további részvétel egy kúria megszerzésén keresztül, több (alsónemesi?) tisztviselő egyidejű jelenlétéhez vezetett Imbachban, akik különböző külső földbirtokosokat szolgáltak. Közülük a legfontosabb pozíciót kétségtelenül Bertold von Imbach töltötte be, a feldsbergi tisztviselő, akit 1269 óta többször is feljegyeztek az imbachi iratok. Az alább leírt ingatlan feltehetően neki vagy valamelyik másik tisztviselőnek tulajdonítható, bár az imbachi feljegyzések lovagi kliensei már a 13. század elejétől kezdve dokumentáltak. Aligha lehetséges megbízhatóan azonosítani Imbachban a meglévő vagy elhagyott ingatlanokat a feljegyzésekből ismert gazdaságokkal és házakkal. 1373-ban Ulrich (III.) von... Neidegg 14 font aranyért eladta imbachi házát, amely a Lichtenegger-ház mellett állt, Andreas Ammannak (Leibenből?) és feleségének, Katharinának (lásd a Herzogenburgi Apátsági Levéltárat, 292. szám). 1463-ban Margaretha Harber birtokolt egy imbachi tanyát, 1483-ban pedig a „Turneri ház” említésre kerül. 1666-ig a tanya hűbéri tartozással tartozott a Herzogenburgi Apátságnak. Ma az épület a Rath szőlőtermesztő család tulajdonában van.

Imbach régi faluja Senftenbergtől 1,2 km-re délkeletre fekszik, a Krems folyó bal partján. A településnek ebben a részében, amelyet 1289-ben az imbachi plébánia megalapítása alkalmából Alt-Imbachként dokumentáltak, két torony-udvarház található. Az „Im Turner”, a Weintalgasse 1. szám alatt, egy hegyfokon épült, amely a sűrű beépítés miatt ma már nem látható. Ez az építmény a Bründelgraben, egy időnként vizet szállító patak, és a Kirchengasse 6. és 8. szám alatti házak mögötti árokszerű bevágás között emelkedik. A sűrű épületegyüttest jelentősen átalakította a modern és az újabb építkezés. Fries szerint a 2008-ban vakolt kapuház 14. századi kőből készült falazatot mutatott, amely számos lepattant, kézzel faragott fehér kvarcittömböt tartalmazott. A központi építmény egy háromszintes torony 1,80 méter vastag falakkal. A földszinten egy alsó boltozat maradt fenn, a keleti falban pedig egy kis csúcsíves ablak található. Fries azt is megjegyezte, hogy az első emeleten egy magas bejárat volt, amelyet az 1970-es évek végén egy modern ajtó váltott fel. Az ingatlan teljes kerületi fala részben látható kőből készült falazat, amelynek egy része valószínűleg középkori eredetű. Az egykori lakóház jelenleg borozóként működik. 

Forrás: http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/