Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

TISZALÚC - DANKADOMB 

A Dankadomb Tiszalúc község D-i végétől Ny-ra, 500 m-re fekszik az egykori Tisza-meder feletti magaspart szélén. Az itt elterülő nyílt őskori telepből egy kb. 3 méterrel magasabb részt választ el egy félkörívben hajló, 46 m széles, mai állapotában 2 m mély, mesterséges árok, amely a partoldalra támaszkodik. Az így elválasztott, védett terület hossza kb. 38, szélessége kb. 15 m.

Mai alakjában már rongált, bolygatások nyomát mutatja. Egy részét a Tisza elmosta, és az árok is erősen feltöltődött. 

A lelőhely 1957-től ismert, amikor a Dankadomb Ny-i végéből földet hordtak el, ezért ezt követően még ugyanebben az évben gyors leletmentésre, majd 1960-ban már ásatására is sor került, mindkét esetben Kalicz Nándor vezetésével. Ennek során a kultúrréteg alján a kora bronzkori zóki kultúra nyírségi csoportjának 40-60 cm vastag települési rétege jelentette itt az első emberi lét nyomát, felette a bronzkor elejéről származó hatvani kultúra 3 m vastag rétegsorát tárta fel. Sok háztörmelék és egyéb hulladék teli-szerű településre utalt, melynek legkorábbi periódusában agyagalapozású házat építettek a korabeli felszínre. Kalicz Nándor kutatóárka magára a nagy árokra is kiterjedt, ennek egykori igen meredek oldalát sikerült azonosítania, de a kutatóárok a mai felszín alatt 280 cm mélyen még nem érte el az árok alját. A kutatás során megállapította, hogy a Dankadomb kezdettől fogva árokkal volt körülvéve, amely eredetileg kb. 20-25 m széles volt. Ez védte a kb. 50 m hosszú, 25 m széles ovális teleprészt. Az árkon kívül folytatódó nyílt (erődítés nélküli) telepről nem rendelkezünk adatokkal. A telepen csak a korai bronzkor maradványait találták, ettől későbbi korszakból nem kerültek elő leletek. 

A Dankadomb jelentőségét jelzi, hogy bekerült a megye védendő régészeti területei közé is. 

2004-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Zemplén megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették. Újabb bolygatások hírére 2004-ben Csengeri Piroska járta be a területet, melyet elvadult növényzet borított. Több régi és újabb beásás nyomát állapította meg, szélükön cserepek hevertek, a kiszórt földben pedig nagy mennyiségű kagylót és csontot talált. A cserepek nagy része textilmintás és seprűdíszes a hatvani kultúrából, de voltak vékony falú, sötét színű, fényezett felületűek is. A kis védett területtől É-ra elterülő szántóföldön is talált ugyanebből a kultúrából cserepeket. 

Az előkerült leletek alapján valószínűsíthető, hogy az erődítmény a nyílt telep idejével megegyezően már a kora bronzkori zóki kultúra idejében megépült, amit később a hatvani kultúra is használt. 

Forrás: Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig