Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Karaszkó, evangélikus erődített templom

Karaszkó (Kraskovo) község Szlovákiában, Rimaszombattól 16 km-re északra, a Gömör-Szepesi-érchegység délkeleti részén, a Rima-folyó és a Balog-patak között fekszik. A falu első írásos említése „Karazkou" néven 1334-ben történik először az írott forrásban 1334-ben. Alapítása azonban jóval korábbi, birtokként már a 13. század közepén létezett. Karaszkó kezdetben a kalocsai érsekség birtoka volt, majd a 14. századtól a Kacsics nemzetségé. A török 1555-ben a faluval együtt a templomot is felégette, de ezt követően újjáépítették.

A falu temploma, a település déli vége fölé lankásan emelekedő dombon épült, valamikor a 13. század közepe táján. A napjainkban is látható, a 14. század első feléből származó koragótikus templom, a korábbi templom helyére épült és Szent László tiszteletére szentelték fel. A 15. században az épületet megerősítették és késő gótikus stílusban felújították. Ekkor emelték köré, a közel kör alaprajzú, 44 x 46 méter belső átmérőjű erődített védőfalat. A részletes LIDAR rajzolat a fal vonalában sáncolatot is rajzol, amely szinte észrevehetetlen a helyszínen. Azonban jelezheti, hogy korábban a védőfal előtt is létezhetett valamilyan erődítettség a templom körül. A szépen helyrállított, napjainkban közel 1,5 méteres magasságban álló védőfalon a kapuk az északi és a déli részen lettek kialakítva. A falkoronát és a kapukat zsindelytetők borítják. A templomot 1596-tól az evangélikusok használják. A védett terület északi részén, a kapu közelében emelték a fa harangtornyot, amely 1657-ben épült reneszánsz stílusban.

A templom egyhajós, egyenes záródású szentéllyel, melynek keleti külső falán Szent Kristófot ábrázoló freskó és egy gótikus ablak látható. A román korra emlékeztetnek még a hajó rézsűs ablakai, a déli portálé és a nyugati oldal bejárata. A sekrestyét az északi részen alakították ki. A templomhajó ma már sík mennyezetű, a szentély azonban bordás boltozatú, a diadalív félköríves. A reneszánsz oltár és az 1668-ból származó fafaragásos szószék egyazon mester művei.

A hajó mennyezetét festett kazetták borítják. A falfestmények az 14. század 60-as és 70-es éveiből származnak, a freskók egy részének alkotója a Martonházi (Ochtinai) szentély Mestere. A freskókat a 20. század első felében fedezte fel Huszka I., aki restaurálta is őket 1905-ben. A külső és beltéri freskók teljes restaurálását 1983-85-ben végezték el.

Mind a hajóban, mind a szentélyben gazdag ikonográfiai díszítés látható. A hajóban és a diadalív falán két sávban láthatók a faliképek. A felső sor a Szent László-legenda ismert jeleneteit ábrázolja: az üldözés, a birkózás, a lefejezés és az ápolás jeleneteit. Az alsó sor freskói Jézus életét mutatják be. A gyermekkorból a háromkirályok imádása, a szenvedéstörténetből a sírba tétel a legszebb. A diadalív hajó felőli falán, a jobb oldal felső sorában Szent Borbála (a bányászok védőszentje), az alsó sorban Szent Mihály arkangyal, míg a bal oldalon egy köpenyes Mária-kép látható.

A templom a Gótikus Út (Gotická cesta) keretein belül tekinthető meg. Az aktuális nyitvatartás az egyesület honlapján elérhető: gotickacesta.sk. A honlapjukon szlovák, magyar és angol nyelven mutatják be, a Gömörben és Kishont területén található kulturális műemlékeket.

Összeállította: Keserű László, 2026

Források:

Gótikus Út (Gotická cesta) Egyesület: gotickacesta.sk/hu/karaszko/
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda - 1796–1799
Apsida.sk: apsida.sk/c/1631/kraskovo-starsi-kostol
Kovács László - Ma7: Karaszkó evangélikus temploma, 2019
Felvidek.ma: Karaszkó templomában Istvánt, Imrét és Lászlót is ábrázolták, 2017
Keserű László: Karaszkó - Terepi feljegyzések, alaprajz, 2026 - www.varak.hu
A felhasznált LIDAR részlet forrása: https://www.freemap.sk - Részletes felszínárnyékolás, mérés