Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Maksa, Várhányás

A völgy, melyben Besenyő fekszik, az Olt és Feketeügy közti hegységnek legjelentékenyebb s leghosszabb völgye, mely Besenyőnél északi irányt véve, messze felnyulólag ágyalja be magát az erdőövezte hegyek közé, ez erdőségek legmagasabb csúcsáig, a már ismertetett doboki havasig hatolva*. E völgyben a leirtakon kivül több falu (bár néhány elférne) nincsen; de azért mégsem egészen néptelen, mert számos malom van ott, hol a szomszéd faluk őrölnek, s hol a molnárok a földmivelésre is gondot forditnak. Az utas pedig nem egy a festő ecsetére méltó molnárleánynyal találkozik, ki a kerepelő kis malomnak környékét virágos kertté alakitja át, s zengzetes énekével viszhangoztatja a bérczeket; de nem csak ezen csendélet vonzó képei, hanem egy más nevezetesség is vonzerőt gyakorolhat az utasra, mert két órányira Besenyőtől a balpartilag beszakadó Várhányás pataka és a Dereka szakadt völgye közt egy hegyhát van, melyet Várhányásnak hivnak. Hagyomány szerint ott pogány vár volt; szemben van vele a Bálvány nevü magas hegycsúcs, hol – hagyományilag – pogány ősök nemzeti istenöknek áldoztak; túlfelől pedig egyik Háromszékre néző magas csúcsot Nézőhegynek, másikát Vaskapunak nevezik. Mindezen elnevezések arra mutatnának, hogy e most elhagyott rejtett völgyben régen emberek laktak, talán egyik utolsó menhelye volt e hely is a keresztyénség által leszoritott ősök vallásának; a Bálvány elnevezés ezt engedi sejtetni, valamint a hagyomány is ezt látszik igazolni.

És hogy az itten lakók e menhelynek védelmére is gondoltak, mutatja a Várhányásnak most is észlelhető erőditése. A Várhányás minden oldalról csaknem megmászhatlan meredek, kivéve a keleti oldalt, hol egy roppant átmetszés zárta el az ezen oldalról való közelitést. Ezen átmetszés most is 8–10 öl széles, 5–6 öl mély, s a hegyhátat egész szélességében átfogván, a hegyoldalokon is jó darabig folytatódott. Az átmetszésen belül magas dombosodás van, hol valamely zömtorony állhatott; itt kincs után ásogatnak most is a minden régi vár helyén rejtett kincset hivők.

E szerint a Várhányás nem valamely rendszeresen épült erőd, hanem inkább alkalmi menhely lehetett, mely fekvésénél fogva, s az emlitett roppant átmetszés által védve, a lőfegyver előtti korban tisztességes védhely volt. A Várhányástól a Vaskapuhoz kihágva, szép kilátás által megjutalmazottan lehet a Maksán felül fekvő Dálnokba belejteni.

Orbán Balázs, Székelyföld leírása

https://mek.oszk.hu/04800/04804/html/142.html