Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Saskőváralja – Šášovské Podhradie , (Zábaštie) Elővár, vagy Óvár?

Garamszentkereszt városától 5 km-re dél-keletre fekszik Saskőváralja (Šášovské Podhradie) település. A falu fölött a Garam folyó bal partjának közelében emelkedő 340 méter magas hegyen állnak Saskő várának impozáns romjai. A kővár két részből állt, a hegycsúcs alatti alsóvárból és a 28 méterrel föléje magasodó felsővárból. Emellett ismert, egy elővárnak – őrhelynek is tekintett erődítés a kővár környezetében.

A szakirodalomban elővárként számon tartott erődítés, az alsóvártól 150 méterre dél-keletre emelkedő, 409 m tszf. magasságú hegycsúcson található. Ez az erődítés az alsóvár szintjéhez képes 70, míg a felsővárhoz képest mintegy 45 méterrel magasabban helyezkedik el, kitűnő rálátással a környező völgyekre és Saskő várára.

A várhegy Saskő irányából igen meredek, melynek a terepi adottságokat figyelembe véve, az ésszerű megközelítési iránya északról kerülve, észak-keletről lehetett. A központi magaslat körül napjainkban is jól követhető árok és sánc húzódik, melynek déli, dél-keleti íve a legmarkánsabb. Formája ovális, azonban nyugati íve már inkább egyenesnek mondható, dél-nyugati és észak-nyugati sarkain élesen fordul. A sánc az északi részen erősen lepusztult, de íve így is jól érzékelhető. A szlovák kutatók a déli sáncrész közepe táján végeztek átvágást, melynek metszetében a kövekkel rakott sáncbelső jól látható. A sánccal övezett terület átmérői, a sáncéltől – sáncélig számítva, a NY-K tengelyen 78 métert, míg az É-D tengelyen 74 métert tesznek ki.

A belső védett plató, megközelítően 10-12 méterrel emelkedik a külső sáncvonal fölé és enyhén dél-nyugat – észak-kelet tájolású. A plató központi része egy 8 x 10 m átmérőjű enyhén ovális formájú, kb. 1 méter magasságban kiemelkedő sziklaplató, melynek lepusztult felszínén épületmaradvány nyoma napjainkban már nem látható.

Ezt a központi sziklaplatót veszi körbe, a szabálytalan hatszög alakú, rendkívül erősen megépített, 2 méter falvastagságú, meghatározóan nagyméretű faragott kövekből álló falazat. Ez jól látható a régészeti kutatásban feltárt, illetve az északnyugati sarokponton, a felszínből eredetileg is kiemelkedő részeken. Az erős fallal körbevett szabálytalan alakú várrész, megközelítően 16 x 18 m alapterületű. Ezt az erős belső vármagot, a nyugati és az északi részen további, de már nem faragott kőből épített, szinte a felszínig lepusztult falszakaszok övezik. Az északi oldalon, a falazat külső előterében, talán egy ciszterna kövekkel betemetődött gödre helyezkedik el. De feltehető ezen a részen, egy későbbi kőbányászat romboló tevékenysége is.

A központi mag előtt a délnyugati oldalon, alacsonyabb szinten, egy kisebb szikla kiemelkedés helyezkedik el, a délnyugati gerincet átvágó alsó sáncárok és sánc belső oldalán. Az egész vár orr iránya ebbe a délnyugati irányba néz. Ennek magyarázata lehet, hogy három völgy irányba is tökéletes rálátással bírt. A vár alsó bejárata az észak-keleti részen nyílhatott, majd a déli sáncon belül haladva, a dél-nyugati irányból lehetett a felsővárba eljutni. Feltételezhetően ennek védelmét láthatta el a dél-nyugati szikla kiemelkedésen egykor állhatott építmény.

Elővár vagy Óvár?

A jelen írás szerzőjének, a több alkalommal végzett terepbejárásai alapján, az a véleménye alakult ki, hogy ez az erődítés nem elővárnak, hanem inkább korábbi várnak, óvárnak tekinthető. Ehhez pedig az érvek a következők. Az erődítés mérete, formai kialakítása, elhelyezkedése, az Árpád-kori hegyvidéki várainkat tükrözi. Egy elővár - őrhely létrehozásához, ilyen komoly munkával járó erődítést kialakítani nem volt igazán ésszerű. Azt pedig, hogy nagyméretű, jól kialakított, faragott kövek felhasználásával építsenek fel egy komoly falvastagsággal bíró vármagot, pedig már abszolút nem indokolt. Főként annak fényében, hogy a belső kis szikla platón, csak egy fából készült tornyot feltételeznek.

A másik fontos tisztázandó kérdés, mi célból hozták létre az várat. A szakmai vélekedés szerint ez a kővár védelme volt, illetve a támadásához stratégiailag optimális magaslat lezárása az ellenség előtt. Véleményem szerint, az egyik legfontosabb szempont az ebben a kérdésben, merre is nézett egykor a vár. Ebben pedig a helyszínt tüzetesen megvizsgálva, számos légi fotót készítve, arra jutottam, hogy ez a déli irány lehetett. Ebbe az irányba tekintve ugyanis, a várhegy alatti útszakaszra, három völgy felé bírt kilátással. Itt a Garam felé futó völgyág mellett, mind a délnyugati, mind pedig a délkeleti völgyben vezető út fontos a számunkra. A dél-nyugati völgyben vezető út ugyanis Teplice (ma Sklené Teplice - Szklenófürdő) irányába haladt, annak középkori vára mellett, Geletnek felé. A dél-keleti völgyben haladó út pedig, Mocsár (ma Močiar - Kövesmocsár) települést érintve, Teplafőszékely (korábban Teplafő és Saskőszékely) irányába futott, elhaladva annak vára alatt, tovább Selmecbánya felé. Ez utóbbi fontos, nagyobb kerülőtől mentes középkori út lehetett a két bányaváros, Selmec és Körmöc között. Ennek felügyelete és ellenőrzése pedig elegendő oka lehetett egy kisebb, de erős vár építésének.

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy ez volt a korai vár, akkor jogos kérdés egyrészt az is, hogy a Saskő várának első okleveles említése 1253-ból erről a várról szól-e, másrészről pedig az is, hogy már korábban, a 11-12. század fordulója táján állhatott. Ami a helyszínen 1980 - 1986 között végzett régészeti kutatásból tudható, hogy a leletek alapján 14. századig használhatták, majd ezt követően hagyhatták fel. Sikerült tisztázni a platón kialakított hatszög alaprajzú belsővár falainak vonalát és elkészült a vár vázlatos felmérése. A helyszínen talált kerámia és csempe leletek pedig, a folyamatos lakottságot is igazolták. Azonban a helyszín átfogó kutatására nem került sor, az erődítés pedig beskatulyázódott az elővár - őrhely szerepkőrbe.

De nézzük a további kérdéseket. Hová tűnt el a vár faragott kőanyaga? Mivel minden várban ez az egyik legnagyobb kincs, ezt a közeli kővárban célszerű keresni. Tudjuk, hogy a kővár legkorábbi része, a sziklagerinc délkeleti végén lett kialakítva. A toronyszerű palotaépület és feltételezetten tőle nyugatra emelt négyzetes torony alkotta a korai kővárat. Ez utóbbi áldozatul esett a palota késő gótikus bővítésének. Azonban ezen a részen felfedezhetők olyan faragott kövek, amelyek a korai várból származhatnak. Az is jól érzékelhető, hogy a később kialakított nyugati várrész falazata, már más jellegű kőanyagból áll össze. Az itt felhasznált kváderkövek is eltérő anyagszerkezetűek. Véleményem szerint a kővár korai magvában található meg az óvár faragott és kitermelt egyéb kőanyaga. Ezeket pár ponton a lehetőségeim szerint, fényképeken is rögzítettem. A vár különböző átépítései, az ennek kapcsán igen vegyes anyaghasználat és a jelenlegi állagmegóvás, főként itt jellemző falazási munkálatai miatt, nem könnyű ezeket tetten érni. Hogy az óvár maradék, jelenleg is látható kőanyagát, miért nem termelték ki és használták fel, az is nagy kérdés. Talán tényleg lehetett egy időben őrhely funkciója, amit az alacsonyabb falazattal és a feltételezetten fából készített toronnyal is ellátott. További érdekesség az óvár északi részének bolygatottsága. Talán itt lehet feltételezni a vár egykori ciszternáját. De azt is lehetséges, hogy csak kőbányászat áldozata lehetett ez a része a várnak.

Bár a vár területén 1980, 1983 és 1986-ban végeztek ásatásokat, az gondolom, hogy ennek az erődítésnek a pontos megismeréséhez, szükség lenne egy kiterjedtebb régészeti kutatásra a jövőben. 

Keserű László - Budapest, 2025