Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bögöz középkori temploma

A 12. század folyamán keletkezett Bögöz a Nagy-Küküllő menti udvarhelyi és a székelykeresztúri medencék közötti kisebb Bögözi-medencében helyezkedik el.

Az 1333-ban először említett templom a NagyKüküllő bal oldali teraszán található, keletről a Kányádi patak határolja.

A gótika jegyeit magán hordó templom a kisebb átalakításokat követően is jelentős mértékben megőrizte középkori jellegét, mely az egyik legszebb és leglátogatottabb Küküllő menti egyházi épületek közé emeli. A középkori templomot érintő első fontos megfigyelések az 1865-ös felújítás alkalmával történtek, ugyanis ekkor észlelték először a reformációt követően lemeszelt északi falon lévő falképeket. Ezeket 1898-ban Huszka József bontotta ki, ellenben restaurálásukra nem kerülhetett sor, sőt még 1943-ban sem, amikor Dercsényi Dezső helyszíni vizsgálatait követően kilátásba helyezte konzerválásukat.

A korai (12–13. századi) temetkezések, amelyekre ráépült a ma is álló hajófal mind 2009-ben, mind ­2012-ben előkerültek. Ez egyértelművé tette számunkra, hogy létezik egy korábbi, valamikor a 12. században épített, a mainál jóval kisebb templom, amelynek visszabontott alapfalai teljes egészében a mai épületbelsőben találhatók. Az épület minden bizonnyal leégett, mivel a betöltéséből nagyobb mennyiségű paticsot gyűjtöttünk, valamint az egész ugyancsak szénfoltos volt. A lelet anyaga alapján ez az objektum a 12. századra keltezhető. Ezt a korai románkori templomot a 13. század végén teljesen elbontják, ennek alapjaiból semmit nem használnak fel a következő templom építésekor. 

A 14. század elején ugyanitt, a régi helyébe egy nagyméretű templom épült, feltehetően nyújtott félköríves záródású szentéllyel, legalábbis erre utalnak az ­1966-os felújításkor tett megfigyelések. Az alaprajzában még román kori templom az átmeneti kor jegyeit hordozza magán, ennek legszembetűnőbb példája a nyugati bejárat kapuzata, amelynek a belső része még félkörben végződött, külső hengertagos és vályúzatos profilú béllete pedig már csúcsívben záródik le. A 16. század második felében festették fel az északi falon található falképeket, melyek Szent László, Antiochiai Szent Margit és az Utolsó ítélet ciklusait ábrázolják.

Jelentősebb munkálatok a 15. század második felében kezdődtek újból a templomon, amikor a gótikus ízlés szellemében teljesen átépítik. Feltehetően először a szentélyt bontották le, és kissé kitoldva építették át sokszögzáródásban, gótikus mérműves ablakokkal, támpillérekkel, kőből készített boltozatbordákkal, gazdagon díszített boltozatzáró kövekkel. A szentély déli falának keleti részén ugyanekkor kiképeztek egy szamárhátíves ülőfülkét is. Újjáépítették a hajó és a szentély találkozásánál levő diadalívet is, amely csúcsívben végződik, éleit faragott kváderkövekből rakták ki.

A templom hajójának átépítése már a 16.század elejére tehető. Elbontják a tetőzetet és a falakat megmagasítják, hogy elhelyezhetőek legyenek a méretes gótikus ablakok. Az északi oldalra egy sekrestyét is építettek, amelynek szintén szemöldökgyámos kőkerettel szegélyezett bejárata volt. Ezt követően az egész templombelsőt kőlapokkal borították.

Elbontották a korai cinteremfalat és helyette egy mélyebbre alapozott kerítőfalat építettek.

A reformációt követően a falu lakosai református hitre tértek át, így a kálvinizmus puritán szemléletének megfelelően a templomban levő falképeket lemeszelték. Az oltárokat és a szentképeket eltávolították és az egész templomot fehérre meszelték le. A reformációt követően jelentősebb átalakítás a templomot nem éri még az 1661-es török betöréskor sem.

A középkori templomon az első komolyabb átalakításokat a 18. század elején végezték. Az 1721-es vizitáció romosan találta, mind a templomot mind a cintermet, és mivel a megyebíró nem intézkedett, őt tették ezért felelőssé. Ekkor először a romladozó boltozatot szedték le és cserélték ki egy Stephanus Fabritius és Daniel ­Philip által festett kazettás mennyezetre, amely a Borsai és Korda családok patronálásával készülhetett el. A 18. század korízlésnek megfelelően teljesen átalakítják a templombelsőt.

Forrás: Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője