Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyíracsád református templom

Nyíracsád: A tatárjárás előtt is, 1312. évi első említésekor is Gutkeled nembelieké. - Műemlék ref. temploma a  XIII. században épült. - 1338: fele-fele része a Gutkeled nembeli Diószegi-eké és Székelyhídi-aké. - 1358: részesek az ugyanabból a nemből eredt Dobi-ak, tőlük 1370 k. után a Monaki-aké. - 1393: a fiágon kihalt Diószegiek része az Albisi Zólyomi-aké. - Az 1410 előtt is birtokos Geszterédiek részét hűtlenségük miatt a Parlagi-ak kapják. - 1437: említik fatornyos kőtemplomát, de ez 1508: romosán áll. Forrás: Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - A helytörténetírás hitelességéért II.

A nyíracsádi református templom egyszerű középkori falusi templomaink sorába tartozik. Egyenes záródású, négyszögletes alaprajzú szentélyéhez téglány alakú hajó csatlakozik, a kettőt diadalív választja el egymástól. A szentély és a hajó jelenleg azonos magasságú, az előbbit falazott boltvállakra ülő fa dongaboltozat fedi. A templom bejárata D-en van, ezt egy később épült előcsarnokon keresztűl lehet megközelíteni. 

A templom alaprajza, felépítése alapján - feltehetően a XIII. század folyamán épült, s a Nyírség egyik jellegzetes csoportjának tagja. E templomok jellemzője az igen széles, dongaboltozatos szentély, K-felé két ablakkal, s köztük támpillérrel (v.ö. Nyírmihálydi, Nyírbéltek stb.). Nyíracsád középkori templomának két bejárata volt, D-en és Ny-on.

Szentélye eredetileg alacsonyabb volt, mint a hajó, s az 1900-as évek elején emelték meg a hajóval azonos magasságig. A szentély boltozva volt, de a középkori boltozat elpusztult. 1900 után a boltozatot stukatúrozott fadongával egészítették ki. A szentélyhez sekrestye csatlakozott, ennek Ny-i fala a hajó ÉK-i sarkához - ahol a támpillér hiányzik - épült. Alaprajzi kiterjedése és a hajó 3 középkori ablakának helye a régészeti feltárás és falkutatás során tisztázódott. Mészréteg alatt a templom falait (szentély) középkori, XIV. század végi falképek borítják. Akvarellmásolatait 1902-ben Gróh István készítette el (OMF Tervtár). A falképek 1702-ig láthatók voltak. 1902-ben, a feltárás után a falképeket nem restaurálták, ezért 1930-ban a falképeket ismét lemeszelték.

A templom a mai napig megőrizte középkori részletformáinak jó részét, a XVIII. és a XX. században csak kisebb átalakítások, hozzáépítések történtek. A fennmaradt feljegyzések szerint a XVII. században a templom a reformátusok tulajdonában volt. 1761-ben a templomot renoválták, amit a templom falán egy felirattal meg is örökítettek (ezt 1902-ben megtalálták).

1779-ben a templom mellé fatornyot építettek, ami 10 öl magas volt. Ez az első említés haranglábról. 1794-1799-ben ismét tatarozták a templomot. Az 1779-ben épült haranglábat 1817-18-ban lebontották, s helyette másikat építettek, ami 1863-ig állt a templom mellett. 1825-ben új tetőszéket készítettek s zsindellyel fedték be a templomot. Ez a fedélszék lényegesen magasabb volt a mainál. Kisebb javításokról, zsindelyezésről, kerítésépítésről hallunk ezután, egészen az 1900-1902-es nagy tatarozásig, amikor az épület életveszélyessé vált, olyannyira, hogy a hatóságok be akarták zárni. A XX. század első évtizedében végzett munkák során nyeri el a templom mai formáját.

A templombelső három réteg értékes falképet rejt.

Forrás: Deák Klára - NYÍRACSÁD KÖZÉPKORI REFORMÁTUS MŰEMLÉK TEMPLOMA 1995. - Lukács Zsuzsa művészettörténész a helyreállítási javaslathoz 1985-ben adott szövegének felhasználásával