Utolsó frissítés: 2025.10.21.
Dunaszekcső - Várhegy - Szekcső vára
A Limes határvidékén már a Római Birodalom korában is több erődítményt emeltek. Lugio település hadi jelentőségét a közeli folyami átkelő adta, ahonnét az Alföld irányába vezettek az utak, és ezt hangsúlyozta ki a később oda épített vár is.
A hunok, gepidák, langobárdok és avarok csak csekély nyomokat hagytak maguk után a területen, mígnem a 9. század végén megjelentek a magyarság törzsei. A Kárpát-medencében új hazára lelt nép birtokba vette az állattenyésztésre kiválóan alkalmas területet, majd letelepedve megkezdték a földművelést is.
Az Árpád-házi uralkodók idejében hatalmas pusztítást okozó 1241–42-es tatárjárás utáni időszakban a földbirtokos Herczeg nemesi család egy kővárat emeltetett a védelemre alkalmas Várhegy csúcsán. A földesuraknak alávetett környékbeli jobbágyok ide hordták fel a terménybeli szolgáltatásokat. A mohácsi csatavesztés előtt a táborba vonuló Jagelló II. Lajos király egy éjszakát itt töltött, Macedóniai Miklós birtokos vendégeként. Alig néhány nap múltán már a győztes törökök csapatai dúlták fel a hegyi várat, majd Buda 1541-es megszállása után itt is tartósan berendezkedtek.
A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy a palánkfallal megerősített török végvár körül muzulmán és délszláv népek laktak, míg a megfogyatkozott magyarság képviselői a belvizes, mocsaras területekre húzódtak vissza, ahol rendszeres adózás fejében viszonylagos békességben élhettek. A dunaszekcsői vár hadi jelentőséget az adta, hogy rajta keresztül vezetett az Isztambulból induló, az eszéki híd érintésével egészen Budáig vezető kereskedelmi és hadi útvonal.
A 17. század végén, az oszmán hadak elől jelentősebb számú szerb népcsoport menekült ide, akiknek Habsburg Lipót császár letelepülést engedélyezett. Az új lakosok megkezdték a romba dőlt erődítmény lebontását, hogy lakóházakat létesítsenek belőle. Így napjainkra már nyoma sem maradt a dunaszekcsői várnak.
Forrás: https://mult-kor.hu/
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dunaszekcső - Várhegy (Lugio, Florentia) - Castrum. A coh. II Asturum et Callaecorum, a coh. VII Breucorum állomáshelye. A IV. sz-ban a praefectus classis Histricae, a prefectus leg. II. adiutricis Partis Inferioris, az Equités Dalmatae és a Cuneus equitum Constantianorum
állomáshelye. Wosinszky M.: 642. RE VI 2754 (Patsch).
Forrás: Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice: Baranya megye a római korban
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rómer Flóris Dunaszekcsőről a következőket írja: „sokkal több eredménnyel jutalmazott meg eddigi kirándulásaim végpontja Szekcső Baranya megye határhelysége. Még élnek emberek, kik az itteni várnak falaira emlékeznek, a ft. [főtisztelendő] esperes úr pedig látott igen szép faragványú domborművet, mely Bacchanáliákat ábrázolt, és az egésznek mintegy harmad része lehetett. Hogy az összerombolástól megmentse ígért a tulajdonosnak egy kila búzát, de az sejtvén, hogy bizonyosan arany van benne, mivel papja ilyen áron akarja tőle megvenni, maga kívánván az egész hasznot élvezni, darabokra tőré 's így műtörténetünket ezen jeles darabtól megfosztó.
Annak, hogy itt római telep állott egyik nyoma a sok érem, mely a határban találtatik, de hogy itt ős lakók is tanyáztak mutatja a televény föld alatt előforduló cserép edény töredékek, csontok, és vörösre égetett földnek rétegjei, melyekre a szőlőhegy mentiben mindenhol akadunk.
A szekcsői római castrum a szőlőhegy tetején terül, és még a középkorban is építményekkel díszlett, melyek azonban jelenleg egészen eltűntek.
A vár alakja szabálytalan négyszög, melynek keleti, a Duna felé álló részén meredek part, a többi oldalon mély árkok védelmül vannak. Északi oldalon 30 öl hosszú, és annak keleti sarkán faltöredék, sok tégla és murva vagyon. Vannak itt párkányos és S barázdájú cserepek. A nyugati sáncz alatt 5 ölnyi meredekség terül el, ennek hossza 260, a déli vonal 50 ölnyi; délnyugati sarkán sok barbár nyom, a keletin pedig római építmények maradványai láthatók, melyek leginkább összedűlt cseréptetők töredékeiből állanak.
Egy 3" vastag téglán ERSVI.... egy másikon pedig, mely Hess János tulajdona 16 1/2-11-3"-nyi ARNIVALERI bélyeget találtam.
Valamint az említett Bacchusi diadalmenet, úgy egy, Bakó Mihálynál a szőlők közt, a vár előtt mintegy 20 ölnyire, 1865-ben talált felírásos ara is arra látszik mutatni; hogy e helyen a szőlőművelés a legrégibb korban gyakoroltatott. … A régi szőlőhegyeken majd mindenütt római téglák is találhatók."
Forrás: Kőhegyi Mihály: Rómer Flóris és Paulovics István feljegyzései Dunaszekcsőről
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Evlia Cselebi megemlíti, hogy a dunaszekcsői vár 926-ban (1519) épült, tehát még a török hódítás előtt. Valójában azonban jóval korábban, még az Árpádok alatt. Középkori története igen gazdag eseményekben. Szerepe a török megszállás alatt átalakult, de fontosságára utal az, hogy a török történetírók, európai utazók többször is megemlékeztek a várról. A mezőváros XVIIIXIX. századi története is mozgalmas, a vár azonban ekkor már nem játszott szerepet, eltűnt. A Duna partján magasodó löszdombot azonban a lakosság ma is Várhegynek nevezi, de fönn a tetőn, a mai szőlőskertek között csak apró cseréptöredékeket lehet elvétve találni, s egyebet sem. Mintha még a köveket is lehordták volna a tetőről. E rejtélyre az 1970-es években zajló leletmentő ásatás adott magyarázatot, amikoris a Várhegy tetején több mészégető kemence maradványaira bukkantak. A vár köveiből meszet égettek.
Furcsa módon igen sokat tudunk a nyomtalanul eltűnt várról. Ezek az ismereteink 1655-1710 közöttiek, leírások, sőt ábrázolások is.
Evlia Cselebi feljegyzéséből: „Vára a Duna partján, magas dombon fekvő, téglaépítkezésű szép vár, az ágyúkkal megrongált helyei meglátszanak. E vár magas dombon fekszik, azért benne a katonák házain kívül más nincs. A felső váron alul, az alsó oldalon, kis alacsony dombon még egy kis vár van.
Szecsevi vár külvárosa. Az említett középső vártól lejjebb, legjava földön és tágas réten, négyszög alakú, erős, tömésfal építkezésű palánka van. Kőfala nincs."
Ottendorff Henrik leírása: Először a hegy alatti síkon álló palánkról beszél, majd a hegy oldalán állót említi, végül említést tesz a hegyen álló várról is. ö valamennyit palánknak látja: „Seksitz palánk néhány kiemelkedő, magas hegy közti lapályon fekszik. Hegyek veszik körül, és ezért itt szűk szoros keletkezett. A nagyobbik palánk az egyik hegy oldalán áll, melyet az ember útközben jobboldalt hagy el. Ezzel a heggyel és a rajta fekvő palánkkal szemben két eléggé magas hegy van, ezek mögött a közelben folyik el a Duna : a hegyek mintegy magas partját alkotják. Az egyik hegy tetején rombadőlt kastély vagy kolostor épülete áll . . . és rögtön vele szemben a másik hegyen egy palánk van. Ez köralakú . . . Ehhez a palánkhoz szűk gyalogösvény vezet fel a hegyre...
Dernschwam egy diplomáciai küldöttség tagjaként járt Konstantinápolyban, s onnét 1553-ban történt hazautazásakor tesz említést feljegyzéseiben a dunaszekcsői várról és városról. Útijegyzetéből idézzük az ide vonatkozó részeket: „Július 31-én elhagytuk Laskót, reggeltől estéig utaztunk és hat mérföldes utazás árán megérkeztünk a Szekcső nevű török várba és faluba ... A falut magyarok lakják, a várat pedig törökök és martalócok; egyébiránt ezekből jócskán akad a faluban is ... A vár egy agyagdombon emelkedik. Közönséges kőépület, mellette vályogos sövény palánk; belül viskók és lóistállók . . . Szekcsőt a hajdúk ellen harcoló lovas katonák és martalócok tartják megszállva."
Ezek után már nem marad más, mint az említett források adatainak összegezése, mely nem történhet másként, mint a kapott ismeretek rávetítése arra a területre, ahol ma Dunaszekcső nagyközség fekszik:
A Duna balpartján, éppen a Várhegy déli lábaival átellenben ér a folyópartra az az út, amely a túlsó területről érkezik a folyóhoz. Ebből az irányból érkezett Miksa Emanuel serege, s itt kelt át a Dunán. A szájhagyományok szerint itt igen sekély mélységű gázló volt hajdanán. Nem sokkal ettől északra - alacsony vízállás esetén - még ma is láthatóan romok állnak ki a vízből, a hajdani római contraerőd alapfalai. A hagyomány szerint ez lehetett a török megszállás alatt a szigetre szorult magyarok temploma, az Angyalok Egyháza.
A Várhegy kiemelkedő löszdomb, mely felül lapos terület, amit mély árok vág ketté. Ez a forrásokban két külön dombként van megemlítve. A mély árok, a hagyomány szerint mesterséges, a vár védelmére szolgált.
A várat minden forrás megemlíti. Egyik oldalán magas bástya látható, kétoldalt egy-egy alacsonyabb torony védte a falakat. Az út déli irányból vezet le a település felé. Az út mellett a Várhegyhez kisebb domb támaszkodik. Ezen állt az elővár, vagy a másik vár, mely Dernschwam és Ottendorff szerint palánkvár, az 1687. évi metszeten (rajzon) a hídfő védelmét szolgáló erősség. Ez alatt, a völgyben terült el a hajdani település, melyet egykor palánkfal vett körül. Ez a hadműveletek során nyilvánvalóan elpuszult, mert az 1687. évi rajzon már nyoma sincs. A Szekszárdtól Mohács felé tartó út az északi dombokról a völgybe ereszkedik alá s vezet keresztül a községen. Ez volt a hadiút hajdan, mely a palánk mellett kanyargott Mohács és Eszék irányába.
Forrás: Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Sellye vára a pecséteken
