Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pécs belvárosának északnyugati sarkában áll a középkori eredetű, megközelítően négyzetes alaprajzú, külsőtornyos püspöki vár. Magját a négytornyú Székesegyház és a hozzá délről csatlakozó Püspöki Palota alkotta. A palota legerősebb része a középkori jellegű, ma is látható boltozott kapualj, amely felett egy lakótoronyszerű kaputorony emelkedett. E két épületből nyugatra helyezkedett el az aránylag nagyméretű várudvar.

A belső várat külső tornyokkal erősített várfal vette körül, melyet falazattal erősített várárok övezte.

Két kapuja volt, az egyik a nyugati oldalon, melynek a védőfalhoz nyakfallal csatlakozó 1,4 m-es falvastagságú, 7,2 m átmérőjű, tetején védőoromzattal ellátott barbakánja ma is áll. A barbakán falkoronáját körbefutó védőfolyosóra a belsejében felvezető lépcsőn lehetett feljutni. Felvonóhidas kapujának késő gótikus kőkerete és a felvonóhíd csigái megmaradtak. A barbakán előtt, mint ezt a Haüy-féle felvételi rajz mutatja, földvédőmű volt. A másik kapuja a négyzetes alaprajzú, ugyancsak felvonóhíddal ellátott kaputorony, a Szepessy-szobor táján vezetett a belső várba.

Ennek tornyán az 1754. évi Hermang-féle várfelvételi rajz szerint óra is volt.

A külső várnak az aránylag vékony, terméskőből épült, több helyen félkör és négyszög alaprajzú tornyokkal erősített védőfala délnyugatról és északkeletről csatlakozott a belsővár védőfalához. Négy kapuja volt: az északi négyzetes alaprajzú Vaskapu, vagy Hegyi-kapu, melyet félköríves lezárású rész csatlakozott, a Keleti-vagy Budai-kapu, melyet felvonóhíddal láttak el, a déli négyzetes alaprajzú Siklósi-kapu, mellette az őrség kis épülete, előtte bejárati építmény kapuval, és végül a nyugati oldalon a Szigeti-kapu, hasonló formában, mint a Siklósi-kapu.

A külső és belső vár elhelyezése nem volt alkalmas arra, hogy az ellenséges támadások során hosszabb ostromot kiálljon, hiszen a vár mögötti hegyek kedvező helyzetet teremtette a támadók ágyúinak elhelyezésére, és ezért Pécs várának nagyobb hadijelentőssége történelmünk során nem lehetett.

A honfoglalás során a fejedelmi törzs 899-ben szállta meg e vidéket, és bár itt volt a fejedelem vára, a megye székhelye mégis Baranyavár lett.

I. István király 1009-ben alapította meg a pécsi püspökséget, amely Baranya megye egyházi központja lett. Amint azt Thúróczi Krónikája és Bonfini is mondja, 1064-ben Salamonnak királlyá történt koronázásának éjszakáján "az egész egyház és a hozzáépített paloták lángba borultak, összedűltek". A ma látható Székesegyház Henszlmann szerint 1180-1200 között épült.

Az 1241. évi tatárjárás során elpusztított város hamarosan újjáépült, benépesült, és ez időben fejlődött ki a Püspökvár a Püspöki Palotával és a Székesegyházzal. Lakói azonban nem sokáig élhettek békességben, mert 1248-ban a már kővárként említett Pécs várát a Henrik-fiak ostrom alá vették. Ez időben említik Balogh nevű várnagyát is, aki egyben a Szt. János káptalan kanonoka.

Mizse nádor testvére, Heyzew 1299-ben a várost felégette, majd 1301-ben a Héder nembeli Henrik foglalta el a várat a várossal, és az egyházat a püspöki javakkal együtt Miklós pécsi éneklőkanonoknak adta át, aki azt kiközösítéséig, 1309-ig birtokában is tartotta.

Nagy Lajos halála és Kis Károly megöletése után a macsói bán által szított lázadók dúlták fel a várost, de vezérüket, Horváth Jánost 1383-ban elfogták, Zsigmond király parancsára felnégyelték, és testét a város négy kapujára kifüggesztették.

A belső várat Ernust (Hampó) Zsigmond püspök megerősítette a török ellen, ebben az időben építették a belső várba vezető déli kaput, amelyet a püspök címere díszített, és az 1498-as évszám volt olvasható rajta. Az ez időben tartott várvizsgálatot Ulászló király parancsára Kinizsi Pál nagyvázsonyi várkapitány végezte.

A mohácsi csatavesztés után 1526-ban a török a várost felgyújtotta, de a várat elfoglalni nem tudta. Ugyancsak nem sikerült 1541-ben sem, amikor Athinay Simon védte Szulejmán szultán 50 000 főnyi serege ellen. Végül is 1543. július 20-án került török kézre, amikor a Ferdinánd pártján álló Székely Lukács várnagy távollétekor Várallyai Stanislaus püspök segítség hiányában a védtelen várat Murád bégnek ellenállás nélkül feladta.

Pécs várának török őrsége 1543-44-ben 513, 1545-46-ban 828, 1552-53-ban 370, 1565-66-ban 321 fő volt.

A vár elfoglalása után a törökök, mint azt Horváth Markó és Sennyei Ferenc 1559. május 7-én Nádasdy Ferenchez intézett levelükben írják: ,, erősen dolgoztatnak Pécsett. Az árkokat vájatják, tisztíttatják és szélesbítik. Öreg fákat hordanak, mert kőfal mellett palánkot akarnak csináltatni és földdel töltetni."

Buda visszafoglalása után Pécset 1686-ban bádeni Lajos őrgróf serege szabadította fel a 143 évi török megszállás alól és a várban gróf Thüringen Károly ezredes parancsnoksága alatt császári őrséget helyezett el, aki a várkapitányi tisztességben az olasz származású Vecchi Gábor követett.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Vak Bottyán kurucai foglalták el Pécs várát, és tartották rövid ideig kezükben.

Ezután a vár hadi jelentősége megszűnt és 1780-ban megkezdődött erődítményeinek tervszerű lerombolása.

Az 1967. évben megindult munkálatok során a vár több részletét feltárták, konzerválták, melynek alapján láthatóvá lettek egyes bástyatornyai, a belső vár délnyugati sarkában a barbakán, a vár és a város védőfalának néhány szakasza.