Megyericse, Szvecseva - várhely - Međurača, Svečeva gradina (Megyerőcz)
A várhely, a mai Međurača településtől ÉNY-ra, a hercegréti (Vojvodske livade) várhelytől É-ra helyezkedik el. Megyericse település körzetében három várhely került azonosításra, ebből csak a hercegréti várhelyről vannak minimális adataink.
A hercegréti várhelytől 600 méterre északabbra helyezkedik el a szvecsevai várhely, amely feltételezhetően fiatalabb, mint a hercegréti vélhetően ispánsági vár. A másik jelző nélküli "gradina" várhely ezzel egy vonalban, 700 méterre nyugatra, a folyó túloldalán helyezkedik el.
A Megyericse, Hercegrét cikk szerzője ezekről nem ír semmit, így az alábbiakban következő néveredet magyarázatok és történeti adatok nem vonatkoztathatók pontosan egyikre sem. Hogy a képlet bonyolultabb legyen, a birtokadatokba belekevernek a keresztes lovagrendek is, akiknek volt egy (vagy kettő) Rácsa névalakhoz hasonló nevű birtokuk. Ezeket lásd: Lelja Dobronić: Posjedi i sjedišta templara… tanulmányban. Más. A Međurača falu neve szó szerint azt jelenti, hogy ez, egy bizonyos Rácsa nevű falvak közti falu, azaz, ha a térképre nézünk láthatjuk, hegy Ó Rácsa (Stara Rača) és Új Rácsa (Nova Rača) között a középső. Ám a Međurječje névalak pedig azt, hogy ez egy folyók (rječje) közti (među) település).
Napjainkban a szigetszerűen kiemelkedő várhely, bár jelenleg művelt terület veszi körbe, a területén nőtt zsámbék és sűrű bozót miatt nem átlátható. Az övező árok formáját tekintve kör alakú. A vár átmérője cirka 60-70 méter, a védett terület 40-50 méter lehetett. A várról felmérési rajz nem ismert, kutatásáról nem tudunk.
A település múltja:
A Međerječe elnevezés nem mondható ritkaságnak Horvátországban. Egy hasonló nevű település található Pozsega mellett (lásd az előbbi fordítói megjegyzést!), egy másik pedig Boszniában, stb. Međurječje falva pedig csakugyan a Csezme és Szeverinszke (régen Mošina, vagy Chernech) folyók között található, így feltételezhető, hogy innen származik a település neve. Persze léteznek más elképzelések is (az egyik a magyar, Megyer nemzetségnévből vezeti le).
Az 1251-es esztendőre, összeomlott az ősi nemzetségi birtokszervezet és egyes kiemelkedő nemzetségek leszármazottjai elkezdték maguk közt felosztani a régi nemzetségi és családi birtokaikat. Ugyanígy tettek azok a bizonyos ispánsági tisztviselők (iobagiones) is, akiknek ugyanolyan joguk volt földek vásárlására és eladására, mint a nemzetséghez tartozóknak. Így többek között, pld. a Petkeknek, a Blagonáknak, az Acháknak,a Duorkoknak, a Bánkoknak, a Botoknak, a Rubáknak, a Dersiuoyoknak, a Borichoknak, a Druganoknak, a Voynciknek, a Drusákoknak, a Hudinoknak, stb.
Međurječjét 1300-ban említették meg először, amikor Mihály zágrábi püspök, némi földeket kapott ezen a vidéken a zágrábi püspökség részére. Az 1316. esztendőben, „Megeryuche cum castro” Károly Róbert király odaadományozta Babonoch Iván hercegnek, majd 1334-ben, már megtalálható volt itt a de Megurech-i Boldogságos Szűz temploma. A hagyomány szerint ez a templom, a hercegréti várhelytől, mintegy 700 méterrel keletebbre, a mai Varoš területe mellett volt megtalálható. Ennek a településnek volt vásártartási joga is, sőt vármegyegyűléseket is tartottak itt (1392-96). Ekkoriban Megyurecsjének nevezték. Az 1501-es esztendőben idevalósinak említették meg a Blasius de Megyurechye nevű nemest.
A vidékre, 1544-ben törtek a törökök, akik felperzselték és elpusztították Međurječjét is. A település lakatlan maradt egészen 1680-ig, amikor is újratelepítették. A törökök előtti idők (1543) adóösszeírásban, kb. 50 portányi adózót jegyeztek fel. Az 1630-as esztendőben, a horvát nemesek közt említődött megy Megyerőczi Miklós, mint Zágráb vármegye alispánja, aztán 1635-ben, Megyerőczi István. A Megyerőczi nemzetséget még 1693-ban is megemlítették, amikor az egyikőjük (Péter) pecsétjén, egy kacsa volt egy kapuba lőtt nyíllal.
A megyurecsei egyházközség, már 1680 körül létrejöhetett, ám a mocsaras terep miatt, 1704. körül átköltöztették Nevinacba, sőt az 1680-as katolikus anyakönyvét is átszállították. A helyi hagyomány szerint (a drljanovaci Đuro Jakšeković szerint), az egyházközség valójában Nova Račaba települt áll, ahol a Szt. Miklós templom, a Boldogságos Szűz Mária templom nevet kapta meg. Az 1755-ös szeverini felkelés egyik ösztönzője, egy Magyeraz Jozsónak nevezett határőr, Megyurecséről származott. Az 1829-es esztendőben a településnek 94 portája és 594 lakosa volt, míg az új iskolát, 1899-ben építették fel.
Forrás:
Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
Fordította és összeállította: Szatanek József
Köszönjük Hajdú Istvánnak a helyszínről átadott fotóit!
