Utolsó frissítés: 2026.01.11.
Ipolypásztó templom
Ipolypásztó, magyar kisközség, 220 házzal és 1032 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. A vármegye legrégibb helységei közé tartozik, melyet már a XII. században említenek a följegyzések. Első uraiként a Hunt nemzetségbeli Lampert comest és nejét, Zsófiát, László király húgát, ismerjük, a kik 1135-ben e birtokukat a bozóki prémontrei kolostornak ajándékozták; a konvent ez oklevelében Paztuh alakban szerepel a neve. Ugyanakkos Pásztón már apátság is volt, a mint ezt II. Béla királynak 1138-ban kelt oklevele igazolja, melylyel a dömösi zárdának az alsó Ipolyon szabad halászatra ad jogot: »in Ubadi est vivarium quod est commune cum abbate Pastuhiense«. A XIV. században a Pásztói-család merűl fel, melynek egyik tagját, Domokost, 1369-ben László nádor eltiltja a Laposd nevü föld elfoglalásától. A XVI. század elején Lévai Cseh Zsigmond második neje, Pásztóhai Anna révén jutott a birtokhoz, de azt Ferdinánd király a mohácsi vész után, 1529-ben, tőle elvette és Anna királynénak adta. Az 1546. évi XLIV, törvényczikk a pásztói kolostornak várrá való megerősítését rendelte el, ámde a török hadaknak ez az erősség nem tudott ellenállani és az ellenség elhódította. Alighanem akkor szűnt meg az apátság is, melyről a későbbi följegyzések már nem beszélnek. A czisztercziták XV. századbeli temploma azonban még ma is fennáll, de régi kőfalaiból, a melyek körülvették, csupán romok maradtak meg. A török hódoltság megszüntével gazdátlanná vált jószágot Esterházy Pál nyerte királyi adományként; a pásztóiak azonban, régi kiváltságaikra hivatkozván, ellentmondtak a birtokba való iktatásnak, a miből hosszas pör támadt, mely végre is az Esterházyak javára dőlt el. Ipolypásztó 1872. évig maradt e család tulajdonában, mígnem, az Esterházy-féle hitbizomány egy részének eladásával, ezt a jószágot Baráti Huszár István szerezte meg, kinek leánya, férjezett gróf Pongrácz Vilmosné, 1886-ban, hozományul kapta. Ipolypásztó régi pecsétje a saját vérével tápláló pelikánt mutatja, ezzel a fölirattal: »Ipoli Pásztó falu pecséti. 1691«. A község régiségét bizonyítják az itt kiásott cserépurnák és fegyverek, továbbá a határ egy részén átvonuló római út.
Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - HONT VÁRMEGYE ÉS SELMECZBÁNYA SZ. KIR. VÁROS - Hont vármegye községei - Irta Virter Ferencz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ipolypásztó Szent György tiszteletére szentelt román stílusú temploma már a 12. században állt, mely kezdetben a premontreieké volt. Később a templomot gótikus stílusban építették át, a 18. század második felében pedig bővítették. A premontrei rendnek a középkorban apátsága volt itt, melyet a török ellen erődítménnyé alakítottak. 1552-ben a török sereg ezt is elfoglalta. A falu lakossága a 16. században református lett. Az eredetileg fatornyos templom tornya 1774-ben tűzvészben leégett, helyette 1817-ben építettek új kőtornyot. Az 1996-os felújítás után tizenkét évvel, 2008. július elején egy gömbvillám okozott súlyos károkat az épületen. A vihar tönkretette a tornyát, a tetőzetét és az orgonáját. A templom 1820-ban öntött 180 kilós nagyharangja és az 1910-ben készített 90 kilós párja szerencsére komolyabban nem sérült meg. Fél évig, amíg a templom alkalmas nem lett az istentiszteletek megtartására, addig a hívek vasárnaponként a helyi kultúrházban hallgatták Isten igéjét. Az épület felújítását 2010-ben fejezték be.
Forrás: https://csemadok.sk/emlekhelyek/
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rakott kő kerítéssel körbevett kis kertben áll a templom, mellette az első és második világháború halottjainak emlékobeliszkje. A torony a hajó elé épített, bejárata lemetszett sarkú, felette besüllyesztett mező, majd tagolt barokkos ablak. Vízszintes osztó párkánya felett körablak. A felső szinten felül ívelt lezárású ablak. A díszes sisak alatti párkányba beépített órahely. A toronysisak csonka kúp alakú, felette hengeres zárt rész, majd kúp alakú lezárás. Tetején orsó alakú gomb és csillag. A végén támpillérrel erősített főhajóhoz balra kis mellékhajó illeszkedik. A hajó síkmennyezetű, mindkét végén karzat van, amelyet faoszlopok tartanak, mellvédjükön keretbetétes szerkezetű mezőkben kör alakú díszítés. A Mózesszék a szószékkel egybeépített, magas háttámlájából előre ugró, alul függönydíszes baldachinját hengeres oszlopok tartják. A háttámla és a mellvéd keretbetétes szerkezetű. A szószékkosár hatoldalú, alul csonka kúpos, bojtban végződő. Oldalán pilaszterek között lemetszett sarkú betétek. Háttámlája sima. A szószékkorona vízszintes, alul karéjos párkányon nyugvó, ívelt vonalú, tetején bimbó alak. A kitelepítések fekete márvány táblája a falon.
Forrás: Magyar Református Egyház Javainak Tára Barsi Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 27. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 10. (Debrecen, 2014)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ősi szálláshely képéhez, a királyi udvarházon kívül, csatlakozott a korai századokban még egy fontos épület. A templom. Okleveles adat falum egyházashely voltáról ugyan csak 1465-ből maradt fenn; egyéb források alapján azonban csaknem bizonyos, hogy a XII. században állott már itt egy kisebbfajta templom. A vámosmikolai egyházi levéltárban (falum egyik e századi lelkészének állítása szerint) őriztek valaha olyan följegyzést, hogy Kálmán király húga, Gizella hercegnő, Pásztón van eltemetve. Mivel Kálmán a két korai század fordulóján (1095—1116) uralkodott, Gizella is ez idő tájt élhetett. S ha igaz, hogy Pásztón temették el, akkor itt a XII. században már kellett lennie templomnak. Megerősíti ezt a föltevést a művészettörténet is. A mai Szlovákia műemlék épületeit számon tartó kézikönyv szerint az ipolypásztói templom a XII. századból származik. Budapesti szakértők, a Műemlékek Országos Bizottságának építészei, műegyetemi professzorai, akik 1943-ban tanulmányozták falum (időközben persze többször is átépített, bővített) templomát, ugyanilyen következtetésre jutottak. Szerintük a templom nagyon régi. Déli falának vastagsága váltakozó: többszakaszos építkezésre vall. A templom keleti része a gótika, nyugati (torony felőli) oldala pedig még a román stílus korában készülhetett. Az utóbbi templomrészben freskók is kerültek elő a vakolat alól. A román kori stílusban az apszisnak (a főhajó, illetve szentély építészeti lezárásának) hangsúlyos szerepe volt; dr. Lux Kálmán budapesti szakértő szerint a templomnak ez a vonása XII. századi építésre vall. Román kori eredet mellett szól az a tény is, hogy a templom alá szerény kis „altemplom" került. Műtörténészek ezt az előkelő „refugium" (menedékhely) névvel illetik; a nép egyszerűen röjtöknek mondja a templom alatti, földbe vájt „termeket", üregeket.
A királyi udvarház s az ekkor minden valószínűség szerint már álló templom Hont déli csücskének rangos településévé avatta a honfoglalás utáni két század Paztuhját.
... a vidéket a hatalmaskodó nagyurak közt is nagyuraknak számító Hont-Pázmán nemzetség uralta. Egyik ivadékukkal, Lampert ispánnal, aki falumat a bozókiaknak adományozta, az 1135-ös oklevél kapcsán találkoztunk már. Mivel Bozók Pásztótól messzi esik, Pásztó egy idő után visszakerülhetett a Hont-Pázmánok kezére. A nemzetség egyik családja a XIII. században már a „Pásztói" névvel illeti magát. Bizonyára, mert birtoka feküdt itt.
Műtörténészek szerint az 1400-as években bővítették ki és építették át (gót stílusban) a község templomát is: ekkor kaphatta a szent ház a régi iratokban többször említett csúcsíves keresztboltozatot (belvilága ezt az ősi vonást a későbbi kényszerű átépítések miatt, sajnos, teljesen elvesztette). Hont megye monográfiája szerint a templom a XV. századtól kezdve a cisztercitáké volt.
Hogyan és mikor lett Ipolypásztó protestáns, pontosan meg nem mondható. Föltételezem, hogy 1552 és 1610 között. Az időszak felső határa a zsolnai zsinat esztendeje (amikor is egész Hont megye csatlakozott a bányavidéki református püspökséghez). Az első évszám a megye töröknek való behódolásának éve, s oly vonatkozásban lehet köze a világkép változásához, hogy tudjuk: a török a protestantizmus terjedését nem akadályozta.
A sokáig ostromlott várhoz hasonlítható templom bírásában — mint a Türelmi Rendelet utáni idők lelkésze, Sallay György írja — „Ámbár pedig a Reformatiotol fogva, sok háborgás és Villongós idők voltanak is (...), a Reformátusok meg maradtak". A „mostoha időknek mindeneket megemésztő rozsdája" azonban erősen kikezdte a falu legrégibb épületét, melyet ráadásul az 1774-es tűzvész is megrongált. Javíttatására a maga bajával elfoglalt faluközösség erejéből nem futotta.
Az építkezési-javíttatási munkálatok megindítása azt jelzi, hogy a századforduló idejére —- mint ezt a már idézett jobbágyi hagyatéki lista is sejtette — Ipolypásztó lakóinak gazdasági helyzete javult. Az 1781-es Türelmi Rendelet egyik pontja biztosította, hogy templomon és lelkészlakon kívül a protestánsok szabadon építhetnek iskolákat is.
1886-ban újrazsindelyeztetik a templomot, régi deszkamennyezetét újjal cserélik föl, javíttatják romladozó falait. Két évvel később — kettőezer-négyszáz forintokért — a lelkészlakot hozatják rendbe.
Forrás: Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó -Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe
