Utolsó frissítés: 2026.01.09.
Városlőd - Szent Mihály-(karthauzi) templom
Városlőd a Bakony egyik festői részén, a Torna-patak völgyében húzódik meg, csaknem két kilométer hosszan. Az első lakosok ezt a völgyet Paradicsomvölgynek nevezték el, utalva arra, hogy egy csodálatosan szép, erdős dombokkal körülvett, természeti szépségekkel megáldott helyet választottak maguknak letelepedési helyül.
Használták a Szent Mihály völgye elnevezést is. Szent Mihály főangyal volt, a mennyei seregek fejedelme, a haldoklók oltalmazója, a lélek bírája. Oltalmazója volt az egyháznak, pártfogója a hitért küzdő keresztény katonáknak. A középkor óta tisztelt szentje a magyarságnak. Oltalmába helyezték a hegyeket, várakat, kápolnákat, templomokat, városkapukat, hogy elriassza a gonoszt, a járványokat, az ellenséget. Lövöld karthauzi monostorának 1378-tól védőszentje, innen kapta a völgy is a nevét, védelmet kérve és remélve a benne meghúzódó településre. (Dokumentumokkal az utóbbi elnevezés bizonyítható.)
A község határában talált régészeti leletek között vannak a római korból származók is. Az 1950-es évek elején avar sírokra bukkantak a Pápa felé vezető út mentén. E sírokat 1984-85-ben tárták fel.
A régi oklevelek először 1240-ben említik a települést Leueld néven. Ezt a nevet egyesek a „lő" igével hozzák kapcsolatba, arra hivatkozva, hogy a Bakonynak ez a része királyi vadászterület volt, és erdőóvók lakták. Más magyarázat szerint a Leueld név a kalandozó magyarok egyik vezérének, Lehelnek (Léi) a nevére utal.
A kolostor alapításának idejét Dedek Cr. Lajos próbálta meghatározni. Már könyve megírásakor nyilvánvaló volt, hogy bár az alapítólevél 1378-as évszáma nem tévedésen alapul, a karthauziak már előbb, az 1360-as években megtelepdtek Lövöldön. Dedek a kolostor alapítását 1364-re tette.
Az általunk felkutatott legkorábbi oklevél, amely a lövöldi kolostort említi mint Tapolca mezőváros birtokosát, 1347. február 25-én kelt. Eredetijét nem ismerjük, a lövöldi perjel mutatta be Perényi Péter országbírónak, aki ekkor átírta. Ugyancsak Tapolca 1357. évi határjárásakor íródott az első, eredetiben maradt oklevél, amely a karthauziakat tünteti fel az oppidum tulajdonosaként.
I.Lajos király egy 1374. évi oklevelében fundacio-nis nostrae-пак nevezi a kolostort, alapítólevelét pedig 1378. március 17-én állította ki. Úgy vélem, hogy Lövőid létrejötte, a kolostor védőszentjének (Szt. Mihály) kiválasztása szoros összefüggésben van András herceg tragikus, 1345. szeptember 18-án bekövetkezett halálával. így a kolostor alapításának évét 1346-ban határozhatjuk meg. Magának a kolostoregyüttesnek a felépítése hosszú éveket, sőt évtizedeket vett igénybe, amint azt 1369-es adatunk is bizonyítja, s ennek alapján az 1378-as adománylevelet mint a kolostorépítés befejezésének, birtokokkal történő megerősítésének, életképessé tételének dátumát tekinthetjük.
A kolostor Lövőid oppidum mellett, a Szent Mihálynak nevezett völgyben épült fel. A lövöldi kolostor a XV. század elejére a rend négy magyarországi konventjének legtekintélyesebbjévé vált, ezt bizonyára nagyobb donációjának, tehát királyi alapításának köszönhette.
A kolostor életében a legnagyobb esemény 1480-ban történt, amely az ún. „lövöldi Corvina" könyvtáblájában olvasható bejegyzés szerint eképp zajlott le: „Ez a könyv a karthauzi rend lövöldi Szt. Mihály völgyi házáé. A kiváló Mátyás király által vásárolt ugyanannak a háznak az Úr 1480. évében, amely évben Beatrix királynő úrnővel és kíséretével (?) meglátogatták és éjjeleztek a fent mondott kolostorban Szent Pál fordulásának ünnepén (jan. 20.) a követőkkel, a tiszteletes és kiváló (Aragóniái) János úrral, a nápolyi király fiával, vagy nápolyi kardinálissal, és a karthauzi rend megmentőjének Lateránból küldött követével, aki még engedélyezte, pápai beleegyezéssel a kiváló királynőnek és saját kíséretének a monostorba és ugyanazoknak a prokurátor cellájában való éjszakázását.
A Karthauzi Névtelen a leweldi kolostorban írta és fejezte be 1527. november 23-án az Érdy-kódexet, ami a leghíresebb és legnagyobb terjedelmű első magyar könyvünk. Külön jelentősége a műnek, hogy szerzője feltárja benne a társadalmi élet minden visszásságát, a feudális anarchiát, az eláradott bűnöket, a jobbágynyúzást. (A művet jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi.)
A kolostort - bizonyára a helytartótanács javaslatára - 1529. évi török hadjárat után 1531-ben építették át, tették védelemre is alkalmassá. Erről Péter budai pallérnak (magister ... domorum fabricator) 1531. nov. 29-én Lövöldön kelt levele szól, aki azt írta Ná-dasdy Tamásnak, hogy megkapta Francesco Lapicida Italico által küldött üzenetét, miszerint Zalavarott is (!) építkezzen. Arra kéri Nádasdyt, hogy Lövőldre kocsit küldjön érte, mivel gyalog nem mehet, meg egyébként is fél a sok rabló miatt. Tehát 1531 őszére a szükséges építési munkák egy részét már elvégezték. A következő évben jún. 28-án állíttatta ki I. Ferdinánd azt a paszbrief-t, amelynek értelmében tűzfegyvereket, élelmiszert és vászont vásárolhattak a kolostornak.
Dedek Cr. a kolostor pusztulását 155l-re tette, s a töröknek tulajdonította. Ma ezt kissé másképp látjuk. A lövöldi karthauziak utolsó okleveles emléke 1554. aug. 24-én Sümeg várában kelt. ... 1554. aug. 24-e előtt a kolostor már bizonyára elpusztult, hiszen ezt perjele is megerősíti. Eri István már egy korábban ismert oklevél rendkívül fontos részletére hívta fel a figyelmet. 1552 tavaszán a megye végvárvonalba kerülésével a környékbeli földesurak birtokaik és a „környék biztonsága érdekében vandál cselekedetre kényszerültek." A kihallgatási jegyzőkönyv szerint „... amikor Veszprémet a török megvette, úgy pusztult el (t.i. a nagyvázsonyi páloskolostor); az urak reá jöttek és porral hányattatták az clastromot ...a tálodival és a városlödivel együtt ...félvén attól, hogy a török beléjek száll." Eri I. a pusztulás időpontját május hónapra teszi, mivel Oláh Miklós jún. 20-án már az elpusztított vázsonyi rendházról tesz említést. Figyelembe véve az ekkor lezajlott török támadást, amely Várpalota és Veszprém ellen irányult, pontosabban is meghatározhatjuk a robbantások időpontját. A török ápr. 1-én indult el Fehérvárról és máj. 26-án kezdte meg Veszprém ostromát, jún. 1-én pedig már el is foglalta. Tehát a lövöldi kolostor csak ezután, 1552 június elején pusztulhatott el.
A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a kolostornak, lerombolását követően is jelentős részei maradtak meg, amelyeket még 1600-ban is használtak a helybeliek és az itt átvonuló katonaság. A történeti adatok közül számunkra a továbbiakban a barokk átépítéshez köthető évszámok jelentik a következő fontos állomást.
Gróf Esterházy Imre veszprémi püspök 1723-30 között a mainzi választófejedelemségből sváb telepeseket hívott be a karthauziak egykori birtokaira, így Városlődre is.
A középkori kolostortemplom barokk stílusú átépítése Esterházy utóda, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtető tevékenységével hozható kapcsolatba. Az építkezést 1747-ben kezdték, és 1761-ben fejezték be. A tornyot azonban nem ekkor, hanem később, 1778-79-ben Bajzáth József püspök építtette hozzá a hajóhoz. Ekkor történt a templom első tatarozása is.
A mai plébániatemplom külső megjelenésében 18. századi hosszházas barokk templom képét nyújtja, nyugati oldalán toronnyal, kelet felé a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. Ehhez észak felől sekrestye kapcsolódik. A hajóhoz feltűnő módon - csak az északi oldalon látható -, gótikusnak ható támpillérek tartoznak.
Forrás:
https://www.sulinet.hu/oroksegtar
NÉMETH PÉTER: A VAROSLŐDI KARTHAUZI KOLOSTOR TÖRTÉNETE ÉS RÉGÉSZETI EMLÉKANYAGA
Csengel Péter - Gere László: ELŐZETES JELENTÉS A VÁROSLŐDI KARTHAUZI KOLOSTOR KUTATÁSÁRÓL1
